A FŐÉPÜLET

Csak gyűlnek a népek és gyűlnek, de annyi, hogy hirtelen azt sem tudom, jó helyen vagyok-e. Ugyan tudomásom nem volt arról, hányan is készülünk a Marsra, de most így, sokadik blikkre rájövök, hogy nem vagyunk kevesen ahhoz képest, hogy alig tudunk valamit a küldetésről.
~Persze, mert beleugrasz minden szarba anélkül, hogy tájékozódnál. Ha ezt az utat választottad, hát járd is.~
Annyit tudunk, hogy valami konfliktus felszámolására vezényelnek el minket a következő bolygóra ismét. De hogy ez a felszámolás hogyan is fog kinézni, és egyáltalán, valóban felszámolás lesz-e, vagy csak állunk vérbe fagyva, próbálva megtartani egy kis szeletkét a területből, arról sejtésünk sincs. Vagy legalábbis nekem.
Illetve, ami még feltűnő, az az, hogy ahhoz képest, hogy minden ezredből tíz embert küldenek, kicsit mintha sokan lennénk.
~Bár a "változtatás jogát fenntartjuk" rizsa mindig benne van a pakliban.~
Ami leginkább piszkálja a csőrömet mind közül, az viszont az, hogy nem túlságosan látok ismerős pofikákat. Illetve, jelenleg csak egyet. Közelebb is húzódom hozzá. Elég nyúzottnak tűnik, de ezúttal ennek ellenére is úgy döntök, hogy szakítok a jól berögzült hagyományaimmal és társasági életet élek. Vagyis, megpróbálok.
-Egész jól nézel ki így, hogy nem vagy csupa kék meg piros mindenütt.
Igyekszem kicsit viccelődve visszautalni arra, hogy honnét is ismerhetjük egymást: én voltam történetesen az egyik, aki közreműködött a tetemhegyek alól kiásásában. Persze, mondhatnánk, hogy morbid dolog ezt a tényt így elhumorizálni. De ha bárki is megkérdezné, hogy miért is teszek így annak ellenére, hogy magam is enyhén kegyeletsértőnek ~így hívják ezt?~ tartom a szitut; nos, én töredelmesen bevallanám, hogy azért, mert totál jogosnak érzem. Most már túljutottunk azon a ponton, hogy véresen komolyan kelljen venni a dolgokat. Nem látom értelmét annak a fajta kesergésnek, amit páran tanúsítanak egy kicsivel amott. Ha minden egyes embert megsiratnánk, akit ott hagytunk a csatamezőn... Igazából rámenne egy hónap legalább, aminek a végére kiszáradásba pusztulnánk bele. Vagy ha abba nem is, becsavarodnánk.
-Mi vagyunk a hülyék, hogy nem pihentünk rá az előző nyomásra, vagy... Inkább a többiek, akik legközelebb is karmokkal néznek majd szembe?
A kérdés leginkább amolyan hangos gondolkodás, eszmefuttatás, de természetesen meghallgatnám a srác véleményét is a témában.

Hamarosan eljön az a pillanat is, amikor megjelenik valami magasabb pozícióban lévő személy. De hála a jó égnek, nem akar fél órás parasztvakítást tartani arról, hogy mi vár majd odaát, meg mit kell tennünk. Legalábbis egyelőre. Most megússzuk azzal, hogy követünk pár egyszerű utasítást, és elmondjuk a nevünket visszaigazolásként a névsorolvasásra.
Kicsit kisiskolásnak tartom a dolgot, de az mindenképp pozitívum, hogy legalább ezzel egy időben megkapjuk a beosztásunkat is.
-Samantha Flockhart.
Nyilatkozom én is a jelenlétemről, amint rám kerül a sor, aztán várom a továbbiakat, illetve azt figyelgetem, hátha látok még olyanokat, akikkel volt alkalmam már akár együtt harcolni is. Nem lenne az hátrány, ha lenne még egy-két olyan ember, akikről már eleve tudom, nagyjából mire számíthatok, mit várhatok.