A FŐÉPÜLET

Jared nem kapkodott, de mégis célirányosan és gyors tempójával érte el célját.
A rajta végrehajtott módosítások következtében a felszerelését őrizni óhajtó tároló kis módosítást igényelt. Ujjlenyomat olvasás helyett retinaszkenner volt beépítve, mely használatát követően, már magához is vette kezdő felszerelését Jared. Nem volt ínyére való a felszerelés, hiszen jobban kedveli a félautomata puskákat, amik kalibert tekintve átmenet a karabélyok és a mesterlövészpuskák között. Véleménye szerint jobb balanszot ad tűzsebesség, lő táv és kaliber tekintetében. De nem panaszkodhat a G85S-re sem. Azonban mindenek előtt ujjatlan taktikai kesztyűit húzza fel, hogy a fegyvere véletlen se mozoghasson a kezében, mikor azt gépesített ujjai közé fogja. Csak ezt követően ölti magára a beépített tárzsebekkel ellátott felderítőpáncélját, és megtölti mind a nyolc tárzsebet. A kilencedik tárat a Hk-ba tolja, de nem tölti csőre a fegyvert. Ez után következnek a 40 mm-es gránátok. A megfelelő tárzsebekbe dug pontosan hatot. Ha ettől több kell, akkor már rég baj van. Ezután elrakja még a három kézigránátot is a bal oldalsó zsebbe. Még kiveszi sisakját, majd becsukja a szekrényét.
Teljesen felszerelkezett az előtte álló feladatra. Még ott van persze a jobb karjába épített mechanikusan előrántható gyalogsági szurony, de az már az abszolút vészforgatókönyv kategória.
Fegyverét oldalasan nekitámasztja a szekrénysornak, míg felteszi zárt sisakját fejére, majd, mint hogy ezzel is megvolt, felveszi puskáját a földről és elindul a megfelelő irányba.

Szétcincált egyenruhában oldalogtam lefelé a rámpán. A rohadt gyík rendesen elintézett. Géppuskám a jobbomban lógott a hordfogantyúnál, balommal a szakállamból próbáltam kipiszkálni az alvadt vért.
- Baszki öcsi, sokkal lazábbra képzeltem el az első találkozást... - böktem meg Björnt a fegyverem agyával.
- Na de szarni bele! Én most azt hiszem elhúzok zuhanyozni, és már nagyon itt az ideje, hogy kiadják a fejadagokat is. Csatlakozol? - fordultam ismét felé, majd a hullák alól kiásott fickóra, és a szőkeségre néztem.
- Ti nem csatlakoztok? - vigyorogtam rájuk véres képpel, majd Björn fülébe súgtam:
- A szöszit elviselném a zuhany alatt is.

Nagyon vártam már, hogy megérkezzek ide a Keplerre. Anno a kiképzésen rengeteget hallottam az itteni életről, a reptiliánok okozta károkról és veszteségekről s ha valaki ennyi információt kap valamiről, amit még sosem látott, egy bizonyos mértékű misztikum lengi be az adott helyet. Én is ezt éreztem, mikor kiléptem a siklóból. Jó néhány újonccal együtt érkeztem, kiknek nagy többsége csak a kiképzésen fogott fegyvert. Ez meg is látszódott rajtuk, hisz olyan lelkesedéssel lépdeltek lefelé a lépcsőn, mintha valami kirándulásra jöttek volna. Talán ezért furcsálkoztak rajtam, amiért én csendesen, magamba szállva meditáltam az ide út alatt nem törődve egyikükkel sem. A bushido szellemisége rég kihalt s csupán a magamfajta csodabogarak által él tovább. A legtöbben nem is tudnák elfogadni a lényegét. A bushido teljes lelki békét ad a harcban, hisz úgy küzdesz, hogy már rég elfogadtad, hogy halott vagy. Pont ezért nem is félted az életedet. És ha nem félted az életedet, akkor nyugodt vagy, megfontolt és hidegvérű.
Egy amolyan eligazítás félére érkeztünk, ami minden bizonnyal elég rosszkor történt, ugyanis csatából visszatérő csapatokkal volt tele a környék. Az egyik agyalágyult, még poénkodni is próbált. Örülhet, amiért még él. Az ilyen hozzáállás sértés egy harcosnak. A tiszt gyorsan eldarálta amit akart, ám ahogy a kérdés, mint fogalom szóba került, egyből magamhoz ragadtam a szót, hiszen volt valami, ami már egy ideje nem hagyott nyugodni.
- Hadnagy úr! Hogy lehet az, hogy ennyi fejlett technika ellenére sem tudunk felmutatni semmit? Hogy őszinte legyek, komolyan aggaszt, hogy mindenki gyíkoknak csúfolja az ellenséget. Ez tökéletesen jelzi a teljes semmibevételüket és lenézésüket. Az elbizakodottság a lehető legrosszabb taktika.

Levettem a gyík és saját véremtől áztatott zubbonyom és a vállamon átdobva haladtam Rick mellett.
- Figyelj igazából, harc közben ismerszik meg az ember igazi arca. Te még az vagy akinek én ismerlek. Egy kemény fejű rohadék... - Rácsaptam a vállára, majd meg is szorítottam kicsit. - Igen, azt hiszem mindenkire ráfér a mosdás...- Néztem végig a vihar vert bandán...
~ és ide a halammal. ~ Tegnap dél óta nem ettem csak talán némi csokit, szóval jah éhes is vagyok.
- Hát tesó, nekem volt szerencsém hasonló kaliberű szöszihez, hacsak a felét tudja ő mint akivel én voltam. - felkacagtam, és kaján vigyorral folytattam. - Nem tud majd ellenállni a Thorborg sármnak. Egyébként engem most egy dögös vörös mozgatna meg, vagy egy jó féle fekete...Nah nem Ő - Kerestem a "kiborg" nőcit tekintettemmel. - Nem hiszem hogy kompatibilis az én "USB"-mmel. - Röhögtem ismét...~mekkora köcsög vagyok ~ de azért röhögtem tovább.

Mikor végre elszívta a szivart, Jared összeszedte sisakját és a fegyvert, majd felállt és elballagott harcjárművekhez ahol már javában folyt a kivonás. Szótlanul szállt be az egyik PSZH-ba és csak meredten a lába elő helyezett fegyverre tekintett.
Teljesen más gyalogosokkal volt egy légtérben, mint akikkel elindult, ez nem is csoda, több mint felük elhullott az első csatánál, amit most győzelemként könyvelnek el. Valójában a Reptiliánok csak tesztelték a védelmet és csak nem elbuktak.
Érthetetlen volt Jared számára, hogy egy ilyen fontos védelmi poszton miért nincsen alapból ilyen nehézfegyverzetű gyalogsági egység. Talán csak a parancsnokság úgy érezte ez a megfelelő, hogy leteszteljék a friss csapatokat? Akik életben maradnak, azok elég jók lesznek? Akik meg nem, azok meg… Jared a maga módján ridegnek és néha kegyetlennek is tűnhet, de ha valóban ez volt a terv, akkor ő maga még szent ember a fejesekhez képest.
A bázisra beérve kiszállt a páncélozott járműből és megcélozta a szekrényt, ahonnan korábban kivette a felszerelését csak most éppen lepakolta. A könnyű páncélelemeket is lehámozta magáról és betette a tárolóba, úgy ahogy volt félig rászáradt kék vérestül mindenestül. Majd a technikusok foglalkoznak vele. Hetente egyszer technikusok begyűjtik a fegyvereket és páncélokat kijavítják a sérüléseket és kitakarítják a fegyvereket. Bizonyos tekintetben néha gyomorforgató tud lenni a munka és ember próbáló, hiszen sokszor nem csupán reptiliánok vére szennyezi a felszereléseket, hanem emberi is akad rajta. De őket ezért fizetik. Ez a dolguk. Persze néhányan a veteránok közül nem hagyják rájuk még ezt sem. Talán régi földi megszokásból, vagy csak egyszerűen, mert jobban érzik, magukat tőle ők maguk teszik rendbe a felszerelésüket. Jared is ebbe tartozott régen, de Most nem, többé már nem érdekli.
Miután minden felszerelése a szekrényben volt baljával éppen becsukná, az ajtaját ám megrökönyödve figyeli, hogy elfeledkezett arról, hogy bal kézfeje hiányzik. Jobbjával kénytelen megtenni a dolgot, de kívülről látszólag nemigen foglalkozik, vele gépiesen teszi a dolgát, majd oldalvást fordulva elindult a központi kórház irányába.

Bevallom egész nap komoly izgalommal telt a számomra. Ugyan ez kívülről a legkevésbé sem látszott rajtam, főleg hogy bezárkóztam a civil adminisztrációs részlegben található irodámba és a jelentéseket figyeltem, de most az egyszer talán elmondhatom, hogy kissé féltem... A Földön is voltak olyan helyzetek amikor katonai akciók résztvevője voltam az irányítás tekintetében, avagy láttam a harcból visszatérő katonákat kik vértől és verejtéktől áztak, de ilyen közel még sosem voltam magához a frontvonalhoz. Jól tudtam, hogy egyrészt, ha a gyíkok eljutnak idáig nemcsak a politikai karrierem dől dugába hanem maga az életem is veszélybe kerül.. Na mondjuk az megint nem mondanám ,hogyha innen élve kerültem volna ki akkor később a bíróságon nem e ítélnek halálra vagy életfogytiglanra a földi jóakaróim által. Ám egyelőre nem találtak rajtam fogást és nem is akartam. Bár nem mozdultam ki irodámból, de több hívást is elintéztem így készen álltunk a civil személyzet esetleges evakuációjára, hiszen még a látszatát sem akartam annak megadni, hogy Én itt hátulról nem teszek semmit.

Természetesen azt is be kell valljam, hogy a civilek evakuációjának felkészítése sokkal inkább volt politikai manőver mintsem szívjóság, hiszen így később nem lehettem volna semmivel sem vádolható és még talán a helyiek valami hőst is faragtak volna belőlem.. Egy államférfit ahogy mondani szokták...Mintha lenne egy is... A mai világban csak politikusok vannak, Én is az vagyok, soha sem tagadtam. A korszakunk politikusokat igényel és nem hőzöngő nagy szavakat durrogtató és túlértékelt politikai kamikázékat.

Nagy megkönnyebbüléssel értesültem a katonai jelentésekből végül arról, hogy csapataink sikeresen visszaverték a Reptilánok támadását. Ám újra ugyan az a hiba... Emlékszem történelmi archív feljegyzésekből milyen jókat derültem mikor olvastam az általunk olyannyira támogatott líbiai felkelőkről akiket 2011-ben segítettük, kiknek jó szokása volt  először a gyalogságot beküldeni, majd aztán a lopott sufni-tunning Mitubishi terepjárókat meg tankszerűségeket mögöttük beküldeni. Na jó nekünk nem lopott régi terepjáróink vannak, de  ha már ennyi pénzt beleölünk ebbe a Kepler-i misszióba akkor miért nem lehet végre eredményt felmutatni? Előre kéne küldenünk a nehéz gyalogságot, a gépesített egységeket, mindent ami utat tör avagy állja a sarat és csak utána a katonákat... Nem vagyok katona, de tudom, hogy sok kidíszített fajankónál tudok többet a stratégiáról és a taktikákról. Talán ezt az új tábornokot, ha sikerülne befolyásom alá vonni.. Mármint teljesen, hiszen részben így is azalatt van akkor újult erővel támadhatunk. A katonai sikerek az én sikereim is. A médiában pedig? Az emberiség sikere... Az általam pénzelt médiában? Az emberiség egyik legnagyobb volumenű politikusáé, Francis Heavenwoodé... Minden csak pénz kérdése.

Mielőtt azonban túlságosan belendültem volna saját karrier megváltó terveim kidolgozásába maga az említett tábornok pattant mellém az irodám ablakához ahonnan figyeltem a véres és koszos hazatérő katonákat. Míg mondandóját mondta melyre ugyan figyeltem, közben éppen azon járt az agyam, hogy a médiában dolgozó embereink éppen nem cseszik el a dolgokat és jó szögből veszik e fel a katonáinkat, hogy otthon jó kis aláfestő hősies zenével és feliratokkal, melyek heroikus harcként állítják be ezt a poklot, minden háztartás holovíziós kivetülésire eljuthassanak és az egyszerű, de annál lelkesebb emberek önként jelentkezzenek majd  fizetett marhajelöltnek a vágóhídra. Mhh.. Imádom a szakmámat...  Az egyszerű és könnyen irányítható emberek megvezetése kevés intelligensebb által. Nade a tábornok úr... Miután végére jutott a mondandójának, mely hosszabb volt, mint a gondolat menetem, így talán el is mondhatom, hogy az utolsó pár szóra teljes odaadással tudtam figyelni és még  így tisztességes választ is összetudtam hozni.
"A Földön sokan gyűlölték ezt a hidegvért, de talán még egyszer köszönetet fognak ezért mondani, nemcsak itt hanem otthon is. Na és persze az Önök félelmet nem ismerő munkájáért. -mosolygok nagyot a tábornokra majd veregetem meg a vállát- Mind ezek ellenére... -Enyhe hatásszünet után, mellyel éreztetni akartam mondandóm súlyosságát valamint időt nyertem arra, hogy elindulhassak, majd leülhessek bőrszékembe folytattam- Vannak dolgok melyek nagyon, de nagyon komoly hibák. Ahogy mondtam már, nem szeretném magam ismételgetni. Nekünk eredmények kellenek. Nagyon örvendek a lelkesedésének, de a szavak keveset érnek. Pénzt adtunk Önöknek, rengeteg pénzt... És most is mi történt? Jó hogy nem áttörték védelmünket. Bár félre ne értse nem szeretnénk felülbírálni az Ön vagy a katonaság döntéseit, de kérvényezni fogjuk az ENSZ-nél, hogy a Gyarmatügyi Bizottság megfelelő szervei, részt vehessenek a katonai műveletek kidolgozásában és a stratégiák felállításában. Mindazonáltal remélem tudja, hogy ezen résztvevő személy így is úgy is Én leszek, hiszen én vagyok az ide megfelelő szerv jogi és mondhatjuk úgy szakmai értelemben is.
Kérem, ne vegye sértésnek, megbízunk Önben, de az igazi sikerekhez valódi együttműködés kell, hogy legyen. -Na és most a megkenéses bepróbálkozás a végére amely eddig sok katonát meghatott- Az Ön kinevezésével egy új korszak kezdődött el a Kepleren egy új és erős korszak kezdete, mely  csakis a katonai és a civil adminisztráció összefogásával valósulhat meg. Tudja jól, hogy könnyen hős lehet Önből... Ne egy ilyen apróságon bukjon el, támogassa a kezdeményezésünket -mely igazából még csak az enyém, de élmény királyi többesben beszélni...- és tegyük mindenki számára valósággá ezt az új időszakot." -régen mondtam ilyen szép szavakat, talán régi Egyesült államokbeli időszakomat idézte egy kicsit vissza, mellyel nem csak katonákat lelkesítettem fel arra, hogy legyenek önként ágyúgolyói egy kormányzatnak, hanem "billegő szavazókat" is arról, hogy támogassanak egy olyan kormányt, melynek hatalomra kerülését évekkel később mélyen meg fogja bánni, de hát akkor már késő... Izgatottan vártam tehát a tábornok válaszát kire ennek ellenére továbbra is nyugodt tekintettel és kellemes mosollyal az arcomon néztem, hiszen ez könnyen karrierem egy újabb lendületét hozhatja el, talán még a Keplerét is, hiszen kötve hiszem, hogy ennyi év a Hadügyminisztérium élén, ne vált volna előnyére a stratégiai tudásomnak.-

Matthew Marlowe fáradtan botorkált le a gépjármű rámpájáról. Az alfa bázist a szokásos állott nyüzsgés uralta, csak több volt a vérző és szitkozódó katona, mint legutóbb.  Matthew nem vágyott másra, csak, hogy kiterüljön az ágyán és aludjon úgy legalább 12 órát. Azonban előtte nem ártott volna még lefürödnie, megnézetni a sebtében ellátott kisebb sebeit, és valahogy kivarázsolni a seggébe szúródott szálkákat. Nos, igen ez tűnt a legmegalázóbb feladatnak. Mivel jobb ötlete nem volt, a térképet követve, a kantin felé vette az irányt.

Bőrszékemben ülve örömmel konstatáltam a tábornok pozitív válaszát. Azt azonban kiéreztem stílusából, hogy nem bábként kívánja elképzelni elkövetkezendő tábornoki éveit... Majd kiderül... A civil adminisztráció katonai térnyerése, újabb csúcsára érhet el, ha a jó és megfelelő embereket hozatjuk át a Földről avagy más katonai bázisokról. Talán még az is előnyömre válhat, hogy a maradék befolyásomtól is megakarnak szabadulni a földiek akár a West Pointon akár más a Hadügyminisztériummal összeköthető intézményben. Hűséges emberekre van szükségem... Jókat kell választani. Válaszom tovább folytatta az előzmények nyájas hangvételét:
"Tábornok Úr örömmel látom, hogy tényleg egy valódi vezetőt neveztünk ki erre a fontos pozícióra. Természetesen Módosíthatjuk a jogszabályokat, ezzel nem lesz akadály. Mivel az ezért felelős folyamatokat én vezénylem le ezért nem lesznek fennakadások ezt garantálom. Még a mai nap üzenni fogok a hazaiaknak, hogy intézkedjenek. Veterán, sokat látott katonai tanácsadók, vagy korábbi mára már nyugalmazott katonatisztek fognak érkezni, nem holmi irodaszökevények. Bár tudom az Ovális Iroda tele van olyanokkal... -nem tudtam megállni saját szurkálódásomat egy kisebb nevetés nélkül, legalább én magam had értékeljem humoromat-
Csakis megfelelő emberek jönnek majd ide. -zártam rövidre mondanivalómat, egy enyhe mosollyal arcomon-

/Előzmény: kantin/

Ismét nem elsőként érkezem, de azért tömeg sincsen még. Ezek szerint a Mars felé nem mozgósítanak akkora erőket, mint a bázis védelmére. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy ez jó lesz-e vagy rossz. Majd elválik, bár ezt a tudatot nem kifejezetten szeretem. Remélhetőleg ezúttal tudják a nagyfejűek, hogy mit csinálnak és ahhoz hány ember fog kelleni.
Egyelőre nincs jobb dolgom mint várni, köszönni és tiszteletet adni azoknak, akiknek kell, mert hozzám hasonlóak vagy épp drága pénzekért méretre varratott, csinos öltönyben korzóznak a környéken. Csodálni az intersztellárist, amilyet még nem volt alkalmam látni és amihez igazából közel menni nem is annyira merek. Meg persze agyalni azon, hogy mi a jó ég lehet majd a dolgom és a sorsom odaát, friss őrmesterként.
A várakozás közben ismét ellenőrzök mindent a fegyvereken és tárakon, a zseb-féle rekeszkéimen. És várok tovább.

Miután rendbe szedte magát, Matthew Marlowe brutálisan bealudt.
Valószínűleg kihorkolta a lelket is magából, mert arra ébret, hogy az egyik lakótársa rázza fel álmából.
– Kelj már fel te kibaszott horkoló gép! Egy baszott percet sem aludtam miattad!
Matthew még mindig kómásan kért elnézést és mászott ki az ágyból, úgy szédelgett, mint egy alkoholista fizetésnapon.
Nincs is szebb úgy felkelni, hogy rájössz késésbe vagy, mert valamelyik hülye hősiesebb pillanatodban önként jelentkeztél egy újabb életveszélyes küldetésre, ezúttal a Marsra. Nincs is annál ijesztőbb érzés, mikor meglátod, hogy a te neved is ott van a Marsra igyekező csapatok között és bár eddig akartál menni, most mindenegyes porcikád sikítva ellenkezik. Félsz, de elfogsz menni. Ugyanúgy félsz, mint a legutóbbi bevetésed alkalmával, pedig azt hitted könnyebb lesz. Nem lett könnyebb, sem egyszerűbb.
Mindenesetre a hangárban találod magad menetkészen, és feszülten várod a parancsot.