Név: Walter Schanberg
Nem: Férfi
Kaszt: Pilóta
Hívójel: „Hertz”
Életkor: 25 év
Titulus: Pilóta&Navigátor
Rendfokozat: Obergefreiter / Tizedes
Kinézet: Bőrszínét tekintve teljességgel megfelel az európai jelzőnek. A seregben megengedettnél valamivel hosszabb, egyenes és sötét barna hajjal rendelkezik, tekintete is hasonló barnaságról tesz tanúbizonyságot, meglehet pár árnyalattal világosabb. Utóbbi időben védjegyévé vált a rendezett, vágott szakáll is. Ettől eltekintve teljesen átlagos termetű, alig 180cm, alkatilag pedig inkább vékonyabbnak mondható. Edzettséget tekintve felülről közelít az átlaghoz.
Előtörténet:
2082-ben látta meg a napvilágot, a Türingiai Eisenach városában. Felmenői egykor az arisztokrácia sorait gazdagították, azonban különböző okok miatt, úgy mint elszegényedés és történelem hullámai, mára már nem tartoznak oda. Ellenben a família poroszos hagyományai sokkalta erősebb gyökerekkel rendelkeztek, így a fiatal Walter is hamar magáévá tette őket, mint a lojalitást, engedelmességet és katonai pálya iránti szenvedélyt. Ugyanis emberemlékezet óta nem volt olyan, hogy legalább egy Schanberg ne szolgáljon a seregben, ez alól pedig ő sem volt kivétel. Nem igazán volt választása meglehet, azonban nem is nagyon érzett késztetést a tiltakozásra.
Fiatalkora a Földön uralkodó állapotokhoz képest normálisan telt, a bolygó viszonylag szerencsésebb részéhez tartozott. A szűkös időszakok általában nem voltak huzamosabbak, így bár ismerte a nélkülözést, azonban a ridegebb valósággal való személyes szembenézés még egy jó darabig elkerülte. Nyílt és barátságos gyereknek bizonyult, ráadásképpen önzetlennek is volt, ami abban az időben egyáltalán nem számított kedvező kombinációnak semmilyen téren. Ezen tulajdonságaival nem ritkán visszaéltek és kihasználták. Sokszor megesett vele, hogy amit ő segítségnek gondolt, az voltaképpen nem más, mint élősködés rajta és a jóindulatán. Így idővel, és nem kevés keserű tapasztalat után, megtanulta elzárva tartani ezt az énjét a külvilágtól. Belül azonban továbbra megmaradt ugyanolyannak. Ebből a kettősségből fakadóan egyfajta letargia kezdte marni a bizakodó és pozitív jellemét, akárcsak a rozsda, ami idővel kívülről is meglátszott rajta, egyre kevesebbet nevetett, egyre kevésbé mozgatta meg mások gondja.
Huszadik évéhez közeledve a sokasodó gondok elöl egyre inkább a különféle járművek közé menekült, és ne is bizonyult tehetségtelennek velük. Nem a működésük vagy összerakásuk kapcsán, bár alapvető dolgokat maga is megtudott építeni illetve karbantartani, sokkal inkább az elvezetésük vonatkozásában. Szinte nem létezett olyan, amit ne tudott volna néhány alkalom után magabiztosan irányítani, legyen az apja méregdrága gépkocsija, barátai között népszerű, házi építésű motorok, vagy éppen a család földjéhez tartozó kombájn. Tizenhét évesen építette meg első saját, távirányítású repülőgépét. Innentől nem volt megállás, egymást követték a különböző verziók. Az égbolt szerelmese lett.
Egyik dolog követte a másikat és nem volt megállás, a levegőben érezte magát igazán otthon, mintha egy új világ nyílt volna meg előtte. Sehol máshol nem érezte annyira elevennek a lényét, mint mikor a felhők közt cikázhatott. Első saját repülése után pedig egyszerűen úgy érezte, minthogyha minden láncát és gondját a földön hagyta volna, ott fönt csak és kizárólag ő volt, egyedül ő számított.
Erre pedig egyre többször volt szüksége, ugyanis a Föld gondjai mind nagyobb adagokban kezdtek elérni hozzájuk is, és a számára gondtalannak mondható időszakok igencsak megrövidültek. Az a bizonyos rozsda egyre inkább kezdte elborítani a belsőjét. Szerencséjére az elkövetkező évek megmentették a széteséstől.
2101-ben végül, 19 évesen, bevonult a hagyományt követve maga is. Féléves alapkiképzés után került a légierőhöz, ahol további két és fél évet töltött el, végigjárva az összes lépcsőfokot a kiképzés alatt. Legkülönfélébb gépeken gyakorlatozott, kiképzése második évében a helikoptereket kiváltó sugármeghajtású monstrumokkal is közelebbi kapcsolatba került. Később a legújabb, sztratoszférát is elérni képes vadászrepülőkbe is beleültették. A kiképzés során a különböző felmérőket és vizsgákat viszonylag magabiztosan teljesítette, nem volt igazán kimagasló a teljesítménye, a manőverezést leszámítva, ám így is jóval az átlag felett végzett.
Repülései elején társaitól a „Herzog” hívójelet kapta, felmenőire való tekintettel. Azonban később ez a rövidebb „Hertz”-re módosult a gyakorlatok során bemutatott hajmeresztő manőverei miatt, és végül ez rajta is ragadt végleg.
2104-ben állt szolgálatba hazájában. Gondterhelt idők voltak, a problémák egyre csak sokasodtak a Földön, nem látszott sok remény arra, hogy a közeljövőben, vagy akárcsak a távoliban is gyökeres változás állna be azon a kis Kődarabon. A szolgálat és kiképzés jó időre elnyomta benne a kétség szikráját, de a parázs megmaradt. Egyre inkább érezte, hogy belülről felemészti a bizonytalanság. A Földön reménytelennek tűnt a helyzet, ráadásul ahogy romlott, egyre több radikális csoportosulás is megjelent. Egyesek semmitől sem riadtak vissza, mások kevésbé agresszív módon, de továbbra is kihasználták az emberek félelmeit. Újabb csapásként érte, mikor értesült róla, hogy szülei az újonnan alakult egyház, magukat Geonistáknak nevezők, szimpatizánsai lettek. Nem tudta megérteni, hogy mit látnak a Földön, ami bizakodásra adhatott volna okot. Ő maga a leghalványabb sugarat sem tudta észrevenni, nem csak a Föld miatt, hanem maguk az emberek miatt sem. Végtelenül elkeserítőnek tartotta, hogy egy ekkora katasztrófa árnyékában sem sikerült közös pontra jutniuk az embereknek. Ahogy telt az idő egyre többször és többször riasztották az egységét. Idővel már nem korlátozódtak a bevetéseik fegyveres csoportokra. Fegyvertelen, ártatlan emberek ellen is kiküldték őket. A bűnük annyi volt, hogy jobb életet kerestek maguknak. A bevetés szempontjából nem számított, hogy a tilosban járók megérik-e a másnapot. Kezdetben próbált tekintettel lenni az emberi életekre, ám később egyszerűen nem volt választása…megcselekedte, amit elvártak tőle.
Ezt nem nagyon hangoztatta senkinek sem, mindig szűkszavúan beszélt a feladatairól, mondhatni sablonszövegeket használt. Tisztában volt vele, hogy a legjobb esetben is mindössze egy maroknyian lehettek így ezzel, de csak kevesükkel találkozott. Így hát nem adott újabb támadási felületet magán és hallgatott a történésekről.
2106-ban végül komoly, mondhatni sorsfordító, döntésre szánta el magát, a saját szempontjából mindenképpen. Mindig is az égen érezte jól magát, ott magára hagyták a gondok és a kétségek. Amikor éppen nem repült és gondjai voltak, akkor is az eget fürkészte megoldás után kutatva. Aztán végül ironikus módon valóban onnan is érkezett egy reménysugár. Egy új otthon reménye, egy új kezdett ígérete, a Kepler. Voltaképpen már bő félévtizede folyt a háború a bolygóért, ám az utóbbi időben egyre többen csatlakoztak, csatlakozhattak a CESM-hez. Ő maga nem volt se tudós, hogy új technológiákat kutasson, sem pedig földműves, hogy egész életében a földet túrja…ami ráadásul évtizedek óta azt üzeni, hogy ideje tovább állni. Értelmesebbnek gondolta, hogy gyíkokat öljön a sajátjai helyett, és reménykedett benne, hogy ott hasznosítani tudja majd magát…legalábbis jobban mint a Földön. Így beadta a kérelmét, miszerint az áthelyezését kéri a CESM-hez és a Keplerre. Meglepő módon az ív igen gyorsan végigment a bürokrácia útvesztőjén és párhéten belül meg is kapta a várt választ és a további utasításait.
Mikor otthon közölte ezt, családja kerekperec kitagadta a szó legszorosabb értelmében. Időközben nem csak szülei, de a családból mindenki, még az akkor éppen csak tizenéves kisöccse is, teljesen mértékben a Geonista Egyház híve lette. Szemükben Isten elleni legnagyobb vétséget követte el, megtagadta azt a földet, amit a Teremtő adott az emberiség számára. Így számukra megszűnt létezni, halott volt, elkárhozott.
Visszaút már nem volt számára, végig kellett menni azon az egyen, ami előtte feküdt, bárhová is vezessen…
Jellem: Kívülről egy fesztelennek embernek tűnhet, aki nem képes komolyan venni semmit sem, de semmiképpen sem nagyszájú. Könnyen létesít kapcsolatot másokkal, amiben segítségül tudja hívni a még meglévő humorát is. A kapott parancs számára szent, végre hajtja mindeképpen..igaz, ha morális aggályai akadnak hajlamos a saját szájíze szerint értelmezni azokat.
Tárgy: WALTER SCHANBERG 
Pént. Okt. 07, 2016 4:12 pm
