CESM - Totális Háború
Te mit tennél, ha tudnád, hogy vége a világnak? A Földet bibliai méretű éhínség tartja rettegésben. Milliárdok pusztultak már el s még mindig, naponta sok millióan vesznek oda. Egyetlen remény a Kepler nevű bolygó maradt, mely első ránézésre maga a paradicsom, ám egy másik civilizáció birtokolja s nem kér belőlünk. Ha szereted a baljós hangvételű, poszt-apokaliptikus légkörben játszódó military science-fiction témát, akkor itt a helyed. Sokan regisztráltak már. Légy te a következő! Facebook csoport elérhetőség: https://www.facebook.com/groups/cesmfrpg/?fref=ts


Sok sci-fi szól a fajok békés együttéléséről. De nem ez! Ebben a világban az emberiség és a reptilián faj vívja végtelenbe nyúló brutális harcát a túlélésért! Facebook csoportunk: CESM-Totális Háború
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 KEIJI HANATE

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
RisingSun
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 120
Join date : 2016. Sep. 23.

TémanyitásTárgy: KEIJI HANATE   Szomb. Okt. 22, 2016 1:22 am

Név: Keiji Hanate
Kor: 33 év
Kaszt: Tengerészgyalogos
Kinézet: Vékony, enyhén sportos testalkattal bírok. Fél rövid hajam fekete, akárcsak mélyen ülő fekete szemeim. Az átlagosnál marconább az ábrázatom. A szám körül vékonyka körszakáll. Bal fülem több helyen is kilyukasztva. Mellkasom bal oldalán egy tekergőző sárkánytetoválás, a hátamon pedig még több hasonló motívumú tetkó.
Rang: Tizedes
Titulus: Első vonalban harcoló

Előtörténet:

Akkoriban születtem, mikor a világban még csak pislákolt a káosz. Senki sem vette komolyan a figyelmeztetéseket, hisz rengeteg alternatíva mutatkozott a probléma megoldására. 2074 volt az én indulásom éve. Halk nevetéssel találkozott első tekintetem, óvó anyám, erőt sugárzó szemeivel. Pár órával később apámat is megláthattam és ő is nagyon örült nekem. Mint később kiderült számomra, két idősebb lánytestvér mellé érkeztem, végre valahára fiúként. Életem első pár éve gondtalanul telt. Apám a Biomorph fegyvergyárnál dolgozott tervezőmérnökként, ahogyan anyám is. Ott ismerték meg egymást s alakult ki a nagy szerelem. A hetedik születésnapomra azonban a családi idill kezdett széthullani, ugyanis az eddig ellenálló Japánban is bevezették a sanyarú jegyrendszert. Borzalmas hírek érkeztek Kínából és más keleti országokból az éhséglázadásokról, a rengeteg halálról s az egyre fenyegetőbb veszélyről. Az iskolában külön órákon igyekeztek minket takarékosságra tanítani, és kaptunk tájékoztató könyveket is, melyek különféle praktikákkal igyekezett megkönnyíteni a nélkülöző családok dolgát. A kormány intézkedései eleinte sikeresnek bizonyultak, és hála bátor rendfenntartóinknak, az élelmiszerfoglaló bandák nálunk alig működtek. A legtöbbet sikerült idejében kiirtani. Tíz éves koromra azonban nyilvánvalóvá vált, hogy Japán elbukott az élelmiszerválság elleni harcban. Országszerte kiürültek a raktárak, ellátó központok, így lassan a jegyrendszer is összeomlott. A vidéki országrészekben, elkezdték felfalni az állatokat és növényeket, de a halottak száma, így is rohamosan emelkedett. Japánban kitört a pánik. A kormány szükségállapotot hirdetett ki. Statáriumot vezettek be és kijárási tilalmat. Magukra hagyták az embereket. Sok gazdag úgy döntött a Marsra menekül, hátha ott jobb jövőt talál. Mi is el akartunk menni, de nem maradt semmi lehetőségünk. Mikor betöltöttem a tizenegyet, már naponta ötvenezren haltak éhen. Féltem, hogy a fosztogatók hozzánk is elérnek, épp ezért kihasználva a hadsereg által kínált lehetőséget, önvédelmet és fegyverhasználatot tanultam. Büszke voltam magamra, amiért ilyen fiatalon már tudtam lőni, késsel bánni, valamint puszta kézzel csontot törni. Ám az elbizakodottságom hamar semmivé vált, mikor egyik este, egy nagyobb csapat, ránk tört, élelem után kutatva. Apámat, ki a védelmünkre kelt, meggyilkolták, ahogyan anyámat is. Nővéreimnek és nekem sikerült elmenekülnünk. Gyávaságnak tartottam, mert én harcolni akartam, de később beláttam, hogyha így teszek, magamon kívül a testvéreimet is megöletem. Tizenkét éves koromra Japánon eluralkodott a káosz és az anarchia. Az őrület közepette civil milíciák alakultak. Én is beálltam, hátha bosszút tudok állni az elszenvedett sérelemért. Újra és újra megpróbáltuk elejét venni a zűrzavarnak, ám veszteségeken és sérüléseken kívül, mást nem sikerült begyűjteni. Végül nem látva más választ, az időközben felbukkanó nagynéném segítségével 2086-ban elhagytuk Japánt. Egy ideig Amerikában éltünk, de ahogy tizenhét éves lettem, jelentkeztem a nemzetközi békefenntartókhoz kiképzésre. Képtelen voltam tovább tétlenül ülni. Azt már nem viselte el a büszkeségem. Családom maradéka persze óvva intett a dologtól, de nem érdekelt. Kemény kiképzésben volt részem, de korábbi tapasztalataimmal karöltve, jó kis tudást sajátíthattam el. Az elkövetkezendő években rengeteg bevetésen vettem részt a közel és távol kelet vörös zónáiban, ahol legfeljebb már csak a kannibál hordák képviselték az emberi fajt. Szörnyű volt látni a kiégett, elhagyatott, szinte szellemjárta városokat, ahol csupán szobrok, festmények és elhagyott karórák jelezték az egykori civilizáció maradékát. A hatalmas Dubai, mely egykor a fényűzés paradicsoma volt, homokkal belepett sírbolttá vált. Az emberi tehetetlenség élő bizonyítékává. A tény, hogy emberi lényeket kellett halomra lőnöm, még ha azok a szerencsétlenek, őrületükben a kannibalizmusba is menekültek, óriási törést okozott bennem. Minden gyilkosságnál, egy kicsit én is meghaltam. Gyűlöltem magam, ahogy a tükörbe néztem s egy idő után nem bírtam elviselni a saját lényem. Az öngyilkosság is megfordult a fejemben, de végül mindig az élni akarásom kerekedett felül. Az sem tett túl jót nekem, hogy látnom kellett az éhhalál szélén tomboló tömegeket, ahogy egymást verik agyon élelmiszerosztás közepette a minél több kajáért. Idővel kezdtem rájönni, hogy amit teszek, az tulajdonképpen szélmalomharc. Akkoriban már hallani lehetett a Kepleren zajló eseményekről, de eleinte csak legyintettem rá. Ám az évek múlásával egyre inkább az az érzés fogott el, hogy talán mégis az új haza jelenti számunkra a megoldást. A régi szamurájok útja a bushido sokat segített, hogy dönteni tudjak, végül 16 évnyi szolgálatot követően, otthagytam a békefenntartókat és kiképzésre jelentkeztem a CESM Európa holdján lévő kiképzési központba, ahol megtanultam, amit kellett, de már alig vártam, hogy harcba szálljak, vagy hősi halált halljak a rettegett gyíkok ellen, kikre az emberiség ellen szervezkedő démonokként tekintettem.

Jellem: A sokévnyi harc megfontolttá tett, de ez nem csökkentett a bátorságomból. Ugyan végig gondolom mit teszek, ám ha kell, az első vonalban küzdök. Nem félek a haláltól. Úgy vélem az csak egy következő állomás a lelkek országútján. Bár megtehettem volna, de végül nem választottam párt. A harcra tettem fel az életem. Nem kell, hogy bárki is sírjon utánam. Ettől sokaknak kissé különcnek tűnhetek, aminek örülök, mert tényleg csak az szólít meg, akiket valóban érdeklek. Nem tartom magam teljesen épelméjűnek, de labilisnak sem. Ha tehetném más utat választanék, de ha a sors ezt adta, akkor ezt kell végigjárnom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://cesm.hungarianforum.com
RisingSun
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 120
Join date : 2016. Sep. 23.

TémanyitásTárgy: Re: KEIJI HANATE   Szomb. Okt. 22, 2016 1:26 am

GRATULÁLOK! A KARAKTERED ELFOGADÁSRA KERÜLT!


Nagyon tetszett, ahogyan részletesen végigvezetted, hogyan alakult ki a káosz Japánban. A fokozatai különösen tetszettek. Bemutattad a karakter motivációinak forrását. Izgalmas személyiségnek tűnik. Üdvözöllek katona! Karakterlapodat 16 000 kredittel jutalmazom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://cesm.hungarianforum.com
 
KEIJI HANATE
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
CESM - Totális Háború :: KARAKTEREK - KARAKTERALKOTÁS :: ELFOGADOTT KARAKTEREK-
Ugrás: