CESM - Totális Háború
Te mit tennél, ha tudnád, hogy vége a világnak? A Földet bibliai méretű éhínség tartja rettegésben. Milliárdok pusztultak már el s még mindig, naponta sok millióan vesznek oda. Egyetlen remény a Kepler nevű bolygó maradt, mely első ránézésre maga a paradicsom, ám egy másik civilizáció birtokolja s nem kér belőlünk. Ha szereted a baljós hangvételű, poszt-apokaliptikus légkörben játszódó military science-fiction témát, akkor itt a helyed. Sokan regisztráltak már. Légy te a következő! Facebook csoport elérhetőség: https://www.facebook.com/groups/cesmfrpg/?fref=ts
CESM - Totális Háború
Te mit tennél, ha tudnád, hogy vége a világnak? A Földet bibliai méretű éhínség tartja rettegésben. Milliárdok pusztultak már el s még mindig, naponta sok millióan vesznek oda. Egyetlen remény a Kepler nevű bolygó maradt, mely első ránézésre maga a paradicsom, ám egy másik civilizáció birtokolja s nem kér belőlünk. Ha szereted a baljós hangvételű, poszt-apokaliptikus légkörben játszódó military science-fiction témát, akkor itt a helyed. Sokan regisztráltak már. Légy te a következő! Facebook csoport elérhetőség: https://www.facebook.com/groups/cesmfrpg/?fref=ts
CESM - Totális Háború
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Sok sci-fi szól a fajok békés együttéléséről. De nem ez! Ebben a világban az emberiség és a reptilián faj vívja végtelenbe nyúló brutális harcát a túlélésért! Facebook csoportunk: CESM-Totális Háború
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

 

 JARED MASER

Go down 
2 posters
SzerzőÜzenet
RisingSun
Admin
RisingSun


Hozzászólások száma : 120
Join date : 2016. Sep. 23.

JARED MASER Empty
TémanyitásTárgy: JARED MASER   JARED MASER I_icon_minitimeSzer. Okt. 05, 2016 7:28 pm

Név: Jared Maser
Nem: Férfi
Kaszt: Őrszem
Kinézet: Ha két évvel ezelőtti állapotára vagy kíváncsi azt mondom, hogy szép szál legény, aki bárhova mehetne, akár ügyvéd is lehetett volna vagy orvos a földön a gazdag elit negyedekben. De most inkább egy gépesített ember vagy inkább gép, mint ember az, akit láthatsz magad előtt. Kibernetikus beültetések láthatóak a testén, lépten, nyomon. Mechanikus kezek és lábak, mely a páncélruha alatt még nem is feltűnő, de ha az lent van, azonnal észreveszed a különbséget.

Jellem:
Ugyancsak igaz ez a modorára is. Két évvel ez előtt nyitott barátkozó személyiség volt. Persze megvolt a magához való esze is. Fess katonatiszt volt, kitüntetésekkel kidekorálva. De a Kepleren történtek egy életre megváltoztatták. Szemei még emberinek tűnnek, de tekintete már inkább gépes. Felmér és tovább siklik rajtad, mogorvaságát még talán meg is érthetnéd, ha tudnád, mint ment keresztül, de nem tudod, mert ő soha nem fogja elmondani. Tisztában van azzal, hogy ő már csak egy fegyver ebben a háborúban és soha többé nem lesz már az, aki volt.

Életkor: 37
Rendfokozat: Százados
Titulus: Felderítő

Előtörténet:

A visszatérés
2107 Kepler - Alfa Bázis


A leszálló hajóról egyenesen a parancsnokságra igyekezett, nem vesztegette az időt ám kimért léptekkel haladt. Bár a lépteiben volt valami fura. Szinte pontosan ugyanakkorákat lépett és a sebessége is állandó volt, mintha mágnes talpas csizmában járna, semmi kilengés nem volt a mozdulataiban. A parancsnoki szint pár emelettel feljebb volt és nem kis sürgésforgás volt előtte. Többnyire tengerészgyalogosok vették körbe, akik éppen az imént vagy az elmúlt egy két nap távlatában érkeztek. A tiszt mellette látszólag igyekezett tartani az ütemet, majd a liftek közelében végül sikerült beérnie teljesen.
Jared elővette a kártyáját, hogy azonosítsa ám a leolvasó rendszer elutasította azt.
- Várjon itt, intézkedek! – Szólalt meg a tiszt Jared mellett, mire ő csak félre tekintett. – Két évig volt távol, ne csodálkozzon azon, hogy érvénytelenítették a belépőjét! Néhány perc múlva visszajövök! – Tette hozzá a tiszt, majd sietősen elindult az egyik irányba.
Jared odébb állt a liftajtóból és megállt mellette. Tekintetével végigmérte a friss tengerészgyalogosokat, vagy inkább öngyilkos jelölteket. Látszólag fogalmuk sincsen mi vár rájuk. kisebb nagyobb csoportokba verődve beszélgetnek, kártyáznak, néhányuknál tiltott holmi is előkerült, mint alkohol. Csak nyugodtan csinálják a kamerák szeme láttára. Talán még is tudják mi vár rájuk és próbálják addig élvezni, amíg lehet? Hm… túl késő. A legtöbbjük nem húzza tovább néhány napnál talán hétnél. A reptiliánoknak ők csak egy újabb adag friss hús.
Az egyik tengerész kiszúrta Jaredet, illetve az ő abnormalitását. Jobb karjánál a zubbony ujja, nem teljesen takarta el a fém kart.
- Nocsak… egy gépkézláb! – Szólalt meg a katona gúnyosan és Jared felé mutatott. Jared maga tudomást sem vett a dologról, csak továbbra is előre nézett az üres tekintetével.
Alig pár másodpercre, hogy a katonák összesúgtak kettő megindult Jared felé és nem sokkal megálltak előtte, az egyik klisésen nekikezdett a további gúny fűzésének.
- Tudod… a srácokat furdalja a kíváncsiság. A magatok fajta fickóknek mennyire megy még a… uh-u… tudod? – imitálja a dolgokat vigyorogva a tengerészgyalogos, ám Jared továbbra is rendíthetetlen sziklaként áll őrt, a lift mellet. – Ezt nemnek veszem. – tette hozzá a katona, majd fordult volna vissza mikor elkapta Jared üres, de mégis ijesztő tekintetét.
- Ha szerencsés vagy talán fél napot megélsz. – Vázolta felé a rideg tényt, amitől a katona egy pillanatra megdermedt, ugyan de látszólag nem érdekelte. Elfordult a társai felé. – Fél nap? – kérdezett feléjük, majd hirtelen visszafordult és a bal karját már menetközben meglendített, ám az ökle Jared tenyerével találkozott. A kibernetikus ujjak ráfonódtak a katona öklére és egyre nagyobb szorító hatást kezdett kifejteni, mire a tengerészgyalogosnak feltűnt a hiba már harapófogóba került, szinte a szó legteljesebb értelmében. Térdre rogyott előtte ám a szorítás csak fokozódott, mire a katona arcán kezdtek megjelenni az elviselhetetlen fájdalom jelei, majd hirtelen egy tucatnyi ropogást lehetett hallani, ahogy a gépiesített ujjak széttörték a csontokat. A katona már türtőzetlenül ordított fájdalmában. Szárnysegédje kezdeti tétovázását felcserélte ostoba bátorságra ám mielőtt bármit is elérhetett volna Jared egy határozott rúgással szint elrepítette a katonát a társai közelében lévő rakományos dobozok közelébe. A mozdulat egyúttal a térdeplő katona csuklóját is eltörte.
Jared néhány pillanatig a többi gyalogosra tekintett ám azok kvázi annyira ledermedtek, hogy meg sem mozdultak. Visszatekintett a tengerészgyalogosra maga előtt. Már nem szorította a katona öklét, nem volt miért tovább passzírozni a húscsomót.
- Jared! -  Hangzott fel hirtelen egy hang a bejárat felől, ahonnan nemrégen maga is jött.
Tekintetét nem vette le a katonáról, ám elengedte annak a kezét így az fájdalomtól tehetetlenül dőlt el eszméletlenül, nadrágja átázott alatta pedig nedves foltok voltak a padlón.
Maser megmozgatta vértől csillogó mechanikus ujjait, majd kiegyenesedett. – Ezredes!  - Szólalt meg katonás tisztelettel ám hangjában nyoma sem volt semmiféle félelemnek vagy alázatnak. Meg volt rá az oka…

Fél órával a földszinten történtek után Jared már a parancsnokiban volt. A gyalogosok parancsnoka határozottan kiállt az embereiért ám a „vezetéssel” szemben úgy tűnt alulmaradt.  jared csak némán figyelte az eseményeket és a kérdéseknek, amennyiben voltak rövid, de tömör formában adott választ. Aztán végül az utasításnak megfelelően tisztelgett a teremben lévő három tőle magasabb rangú tisztnek és a BioMorph kirendelt vezetőjének, majd távozott a helységből.
- Uraim! Nyilván maguk is egyet értenek abban, hogy tengerészgyalogosokból milliárd egy tucat, de olyan, mint a százados… Túl kevés. Javaslom, ezt vegyék, figyelembe mikor megrovásban akarják részesíteni legközelebb, csak mert megvédi magát!  - Szólalt, meg az egyik a négy teremben lévő ember közül ahogy Jared távozott.
- Egy tengerészgyalogos élete épp olyan értékes lehet, mint akármelyik másik katonáé! – Szólt vissza az egyik tiszt, Az embereimé… - Folytatta volna ám a korábbi beszélgető partnere közbe vágott. – Ez kétlem. – Jegyezte meg együgyűen. A katonákhoz képest több eltérést is mutatott a negyedik ember. Noha hasonlóan élére vasalt ruhában tartózkodott, mint ők ám rangjelzésektől mentes ruházata és már a puszta megjelenése is inkább egy civil ügyvezetőt sugallt, mint katonát.
Mielőtt a korábbi tiszt válaszolhatott volna az ezredes intett felé, majd komoran a BioMorph képviselőre tekintett. – Megkérhetem, hogy távozzon? - Kérdezett az ezredes. A férfi állta az ezredes tekintetét ez pedig ritka volt. Talán épp ezért ő a helyi képviselője a cégnek. Mert tudja, hogyan kezelje a helyzeteket, még ha az nem is a legdiplomatikusabb.
- Ha a felől aggódik, nem áll szándékomban Jared Maser-t szankcionálni a történtekért! – Tette hozzá az ezredes, mire a másik tiszt hirtelen meglepetten tekintett rá.
- Most pedig ha kérhetném. – Folytatta és az ajtó felé tekintett. A képviselő elégedetten bólintott, majd felállt a székéből és távozott a szobából.
Az ajtó csukódását követően még eltelt néhány másodperc, de úgy érződött a feszültség még koránt sem csökkent annyira. Az ezredes azonban már sokkal jobban tudja kezelni a helyzetet, ha nincs itt az általa már nem egyszer bajkeverőnek titulált BioMorph.
- Ugye csak rosszul hallottam? – Kérdezett vissza a századosi rangjelzősekkel vállán lévő tiszt, aki korábban a képviselővel hadakozott.
- Sajnálom! Meg van kötve a kezem! De jövőben nem fordul elő még egy ilyen eset e felől kezeskedem. A százados a harmadik tiszt felé fordul, az pedig hasonlóképpen bólint a kérdéses tekintetre.
- Remélem… - Mormogta a fogai között a százados, majd ő is felállt, hogy tisztelegjen feletteseinek, majd ő maga is távozott.
Már csak két tiszt maradt a szobában.
- Ez fura volt! – jegyezte meg némi idő múlva a negyedik tiszt, aki addig szinte talán néhány szót szólt bele az egész beszélgetésbe. Arcvonásai egy negyvenes évei közepén járó markáns emberé voltak. Vállapján az alezredesi rendfokozat tölgyfalevelei voltak. – Ha nem ismernélek, azt mondanám a BioMorph új házi kedvencet talált! De mivel ismerlek, George remélem, nem veszed tolakodásnak, ha megkérdezem: Mi franc volt ez!? – Engedte ki végül a kérdést magából. Ám az ezredes nem válaszolt, csak sóhajtott egyet. – Őrülnék, ha beavatnál, mert ha nem tűnt volna fel ez az őrült az én kezem alatt fog dolgozni. – Folytatta az Alezredes.
- A neve Jared! – Válaszolta szűkszavúan az ezredes. A válasz nem túlságosan elégítette ki az alezredes kíváncsiságát, melynek hangot is adott. – Felteszem, története van. Mondj valami jót is róla, mert eddig nem igazán… nyűgözött le. Van, épp elég szörnyeteg a bolygón nem kell még egy közöttünk is!  -  Fakadt ki az alezredes jogosan érezhette úgy, persze valóban nem tudott semmit.
- Edd! – Szólt rá az ezredes határozottan a kollégájára, mire az megadóan feltartotta a kezeit, majd arcvonásait rendezve az ezredesre tekintett.
- Közölünk való volt! Az elsőkkel érkezett… felderítő volt, talán az egyik legjobb. Csakhogy itt a jók sem húzzák sokáig… - Tekintett bűntudattal maga elé az ezredes.
- Mi történt? – Kérdezett felé a parancsnok felé, mire az felé tekintett. – Az, ami az embereinkkel a fronton történik. – Jegyzete meg. Nem hazudott, gyakorlatilag ugyan az történt Jareddel, eltekintve attól, hogy ő túlélte. Az ezredes feltekintett egy pillanatra, majd a kollégája felé fordult és folytatta. – Mire rájuk találtunk alig éltek, kihoztuk őket. A társa még a gépen meghalt ő pedig megkért engem hogy… - Elcsuklott a hangja az ezredesnek, majd vett egy mély levegőt és folytatta. – Ehelyett én át adtam őt a BioMorphnak. Fejezte be végül a mondatot, majd lesütötte a tekintetét.
- Megmentetted az életét! – Válaszolta az alezredes.
- Próbáltam… - Javította ki az ezredes a kollégáját érzései szerint.


Lázár projekt
2105 Mars - BioMorph Orvosi létesítmény


- Harmadik orvosi naplóbejegyzés. Pontos idő 2105. Február 13. 11:34 Az alany változatlanul gyenge. Személyes véleményem szerint nem éli túl a beavatkozásokat. Dr. Marland feljegyezte a véleményemet, de folytatni óhajtja a kísérleteket.
Az alany a Kepleről érkezett, kritikus állapotban egy nappal ez előtt. A legfőbb sérülései közé tartozik: Többszörös belső vérzés melyet sikerült megszüntetnünk. Felsőcombtól csonkolt balláb, térdtől csonkolt jobb láb. Többszörös összetett törés a bal karban, a szövetek teljesen szétroncsolódtak az alkaron, feltehetően állati eredetű marcangolás következtében. Illetve a jobb kar válltól csonkolt. Dr. Marland a korábbi véleményeimmel ellentétben továbbra is úgy véli, az alany túlélheti, ha a belső szerveit mihamarabb lecseréljük a legújabb generációs implantokra. Véleményem szerint már az első ilyen beavatkozásba is belehal a jelenlegi állapotában. Tulajdonképpen, még ha sikerül is sem biztos, hogy túléli az azt követőket. Az alany túlsérült! Vélemény feljegyezve…
Dr. Henry Fargus Orvosi naplóbejegyzés vége! –

- Negyedik orvosi naplóbejegyzés. Pontos idő 2105. Február 14. 17:35 A várakozásommal ellentétben az alany túlélte az első belső szervi implantok beültetését. Az új szív és tüdő implantok következtében Dr. Marland és a csapata is úgy véli, hogy jó esélye lesz az alanynak, hogy megerősödjön és újabb belső szerveit cseréljük le. Még annak ellenére is úgy véli, hogy a beavatkozás alatt kétszer is majdnem elveszítettük az alanyt.
Dr. Henry Fargus orvosi naplóbejegyzés vége! –

- Ötödik orvosi naplóbejegyzés. pontos idő 2105. Február 21. 09:17 A belső szervi implantokat kivétel nélkül beültettük és úgy tűnt a szervezete egyet sem lökött ki. Az alany még gyenge, de az állapota stabilizálódott. Az elkövetkezendő fél évben eldől, hogy az implantok és az így már csak nem két millió kredit képes a szervezetében megmaradni, vagy kidobott pénz volt. Dr. Marland továbbra is teljes meggyőződéssel áll azon véleménye mögött, hogy az alany gyorsabban is megerősödik és továbbléphetünk a következő fázisba. Továbbra sem érti, az óvatos szkepticizmusom a projekttel kapcsolatban csak hajtogatja: „Vélemény feljegyezve!” Ostoba északi faszkalap! Ah… bejegyzés törölve! –

- Tizenhetedik orvosi naplóbejegyzés. Pontos idő 2105. November 02. 02:17 Dr. Marlandot két hónapja kivették a projektből, mivel csaknem megölte az alanyt egy elhamarkodott kísérlet folyamán. A sürgetése okán hamarabb helyeztük fel a kibernetikus implantot az alanyra, majd ezt követően megpróbálta a mélyalvásból magához téríteni, hogy attól kaphasson visszajelzést. Az alany körülbelül úgy reagált, ahogy várható volt.
A sokkhatás következtében az egyik belső implantot ki kellett cserélni. A műtét és az ébresztést követően az alanyban keletkezett fizikai károsodás miatt várhatunk újabb fél évet mire tovább léphetünk. A kárba veszett több százezres értékű szív implantra pedig inkább ki se térek.
Annyit azért el kell ismernem, hogy az alany, szívós egy anyaszomorító. A történtek ellenére a beültetés után két hónappal az új implantátum még mindig a helyén van. Dr. Henry Fargus orvosi naplóbejegyzés vége. –

- Huszonnyolcadik orvosi naplóbejegyzés. Pontos idő 2106. Március 17. 17:14 Az alanyt ma reggel 07:30 perckor felébresztettük a mélyalvásból. Az első reakciók még mindig közelebb álltak az első kísérlethez, azonban a teste végre teljesen alkalmazkodott a mesterséges belső szervekhez így a sokk nem terhelte meg úgy a testét. Most, hogy már végre nem kell létfenntartó gépekre kötni és a mélyalvásra sem szorul, rá többé elkezdhetünk azon dolgozni, hogy felhelyezzük a kibernetikus implantokat. A legnagyobb nehézség az lesz, hogy úgy kössük rá az idegrendszerére őket, hogy azzal ne okozzunk károkat. Hallottam pletykákat bizonyos kísérleti katonai külsővázakról melyeket rákötnek a katonák idegrendszerére. Lekértem néhány adatot ezzel kapcsolatban ám a projekt vezetői nemet mondtak arra a megoldásra, hogy a testén kívül helyezzük el a vezérlőrendszert. A kérdéses problémára, hogy akkor hogyan is helyezzek, el a koponyájában egy háromszor öt centis vezérlőt már dolgoznak. Legjobb eshetőség szerint egy héten belül küldeni fognak egy technikus-mérnök csoportot, akik majd ezen a problémán dolgoznak. Kíváncsi leszek lesz-e egyáltalán olyan közöttük akik értik-e azt, mit jelent az emberi idegrendszerben vájkálni.
Dr. Henry Fargus Orvosi naplóbejegyzés vége. –

- Harmincnegyedik orvosi naplóbejegyzés. Pontos idő 2106. Június 27. 11:11
A technikus csapat továbbra sem tudja kiküszöbölni a problémát. Igaz egy élet is kevés lenne rá, hogy ezt megoldjuk. A fentiek azonban sürgetnek minket. Mostanság abból áll egy napom, hogy az agyasok kitalálnak valamit én meg megvétózom, majd megmagyarázom a vétó okát is, hogy megértsék az emberi agy nem egy alaplap, amiben a megfelelő felszereléssel kicserélhetsz alkatrészeket, hogy egy új „jobb” rendszert telepíthess az új komponenseknek köszönhetően. Itt, ha valamit eltávolítunk, azt nem lehet egyszerűen pótolni, plusz a hozzá való megfelelő felszerelés is bajos. Mármint igen kiválóan fel vagyunk szerelve, de az ember agy az egy emberi agy. A jelenlegi felszereltségünk talán legjobban e-képpen példázható: Mintha villáskulccsal akarnánk megszerelni egy ITA laptopot… Lehet sikerül, csak éppen valószínűbb, hogy mindent szétbarmolunk.
Ami magát az alanyt érinti, fizikailag úgy tűnt teljesen rendbe jött ám a pszichikai állapota már nem ilyen fényes. Nem hibáztatom érte. Amikor idekerült hozzánk jobban hasonlított egy darab húscsomóra, mint emberre. Per pillanat emberibb kinézete van ám soha nem lesz a régi. Ilyen dolgot megemészteni pedig nem egyszerű. Felvilágosítottuk, hogy megpróbáljuk újra szalonképessé tenni, de úgy tűnt nem nagyon érdekli. Dr. Henry Fargus Orvosi naplóbejegyzés vége.  -

- Harminchetedik orvosi naplóbejegyzés. Pontos idő 2106. Július 11 18:13
Heuréka! Végre úgy tűnik a technikai csapatból valakinek eljutott a tudatáig a dolog. Felvázolt egy alternatív megoldást, hogyan lehetne az alany idegrendszerére rákötni az implantokat, úgy, hogy ne okozzunk maradandó agykárosodást. Bár, még soha nem állt előttünk ilyen méretű kihívás, de az első számítógépes tesztek jó eredményt mutatnak. A terveknek megfelelően két héten belül sort kerítünk a műtétre. Az alany pszichikai állapotát tekintve javulófélben van. Úgy tűnik, lassan kezdi alapjaiban felfogni, hogy többé, már soha nem lesz olyan, mint volt. Továbbá az ő beleegyezésével eltávolítjuk a bar karját is és egy újabb kibernetikus implantátumot helyezünk fel. Itt meg kell jegyeznem, hogy bár mi úgy vélekedtünk először, hogy a felépülését követően nem lesz szükség további implantokra ám a vezetés mindenképpen egy tökéletes katonára törekedik, így a kérést jóváhagyták.
Viszont a továbbiakban a műtét elvégzését követően további pszichikai felméréseket javasoltam az alanynál. Dr. Henry Fargus Orvosi naplóbejegyzés vége. –

- Harminckilencedik orvosi naplóbejegyzés. Pontos idő 2106. Augusztus 03. 07:32
Mint a korábbi naplóbejegyzésben is említettem a műtét sikeres volt. Az új kibernetikus implantokat sikerült ráhangolni az idegrendszerére. Újra mélyalvásba helyeztük az alanyt, hogy a gyógyulási folyamatait felgyorsíthassuk. Véleményem szerint három hónap múlva újra felébresztjük és elkezdhetjük az utolsó fázist. Be kell, valljam az utóbbi másfél év távlatában, nem hittem volna, hogy sikeres lesz a projekt, ám úgy tűnik, az alanyt valami nagyon motiválja a túlélésre. Az utolsó fázis tesztjeit követően véleményem szerint a projekt hivatalosan is sikeresnek tekinthető, azonban továbbra is úgy vélem a pszichikai felmérés és a rehabilitáció elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy újra hadrendbe lehessen állítani az alanyt.
Dr. Henry Fargus orvosi naplóbejegyzés vége. –

- Negyvenhetedik orvosi naplóbejegyzés. Pontos idő 2106. November 02. 08:13
Egy hete, hogy felébresztettük fel az alanyt a mélyalvásból. A fizikai tesztek, minden várakozást felülmúltak. Szerény véleményem szerint azonban a projektre költött több százmilliókért cserébe egy katona nem fog olyan sokat nyomni a Kepleren folyó harcokban. Mindenesetre a kérdésünkre, hogy lehetséges-e tökéletes hadigépezeteket létrehozni a válasz egyértelműen igen.
A mért adatokat a naplóbejegyzések másolatával együtt az utasításnak megfelelően továbbítottam a Kepleren állomásozó BioMorph technikai csapata felé.
Dr. Henry Fargus orvosi naplóbejegyzés vége. –

Végső búcsú
2099 Föld - Washington


Jared átölelte kishúgát, majd felállt és bal kezével aprókat intett felé, de tekintetét, már anyja felé fordította. Könnyes szemekkel tekintett rá a nő.
- Ne aggódj anyám! Nem meghalni megyek! – Szólította meg anyját.
- Ezer másik katona mehetne, miért? Miért nem maradsz itthon? – Kérlelte könnyeivel küszködve.
- Először is, mert ez a kötelességem, másodszor nem olyan sok ezer az a katona… - Válaszolta felé. hiába a búcsúzkodás sose volt az erőssége. Az apja már nem volt jelen. Nem volt nehéz rájönni miért. Már két éve lassan, hogy Jared bátyja meghalt, és az örege sosem tudta ezt feldolgozni. Jack a rendőri erőknél szolgált sok éven keresztül. Egy bűnbandával való harcban életét veszítette, Jared ekkor Venezuelában volt egy katonai akció keretében, így csak két hónappal a temetés után tudott visszaérkezni az Egyesült Államokba. Az anyja azóta kérleli, hogy hagyja ott a sereget, de sikert nem ért el. Az apja tett egy kísérletet ekkor, de ő se érte el a kívánt hatást. Így ma már meg sem jelent, hogy elbúcsúzzon utolsó fiától.
- Ne aggódj anyám, néhány év és… jöhettek utánam. Az új otthonunkba! -  Tette hozzá Jared majd kacsintott egyet a húga felé és hátat fordítva családjának elindult az autója felé. Anyja bólintott felé, de nem hitte el a szavait. Nehéz megmondani miért. Talán a Keplerről kapott hírek miatt vagy csak egyszerűen az anyai érzés, vagy csak mintha sejtette volna, hogy többé nem látja viszont utolsó fiát.
Jaredben persze nem voltak kételyek. A megbízatása két évre szólt, de az a hír járta, hogy akár hamarabb is végezhetnek a reptiliánokkal. Miért is ne végezhettek volna? Kiváló felderítő volt sok éves katonai tapasztalattal a háta mögött. Megjárta Venezuelát karcolás nélkül, pedig ott azért zörgött a bokor rendesen. De az ember ember elleni háború volt. Ugyan olyan ellenfél ellen harcoltak. És épp ahogy a vezetés eleinte Jared sem tekintett másként az ellenséges fajra, mint a Kepler egy őshonos faunája.
Felderítőként a bolygóra érkezve kivételt képezett az egysége. Az egyetlen olyan harcoló alakulat volt, akik nem rendelkeztem semmilyen a BioMorph által a katonaság számára készült implantátummal. Ezt mások esetében talán gyengeségnek volt vehető, de az ő egységében ez hozta ki a maximumot az embereiből. De ezen a bolygón, ahol nem ők az urak, nehéz kenyér a hadviselés.

Az ötödik tag
2101 Kepler - Alfabázis


Magabiztosan haladt a főépület folyosóin, majd a liftet elérve csak előhúzta a belépőkártyáját, amely igazolta jogosultságát és immár beszállhatott a liftbe négy társával együtt.
- Azt a hírt hallottam, hogy fel akarják osztani a csapatot! – Szólalt meg egyikük, miközben felfele haladtak. – Azt próbálják meg! – Válaszolta a másik. Én úgy hallottam, hogy kapunk egy új tagot! – tette hozzá a harmadik
- Nyugi srácok! Nem lesz ebből semmi! – Válaszolta Jared, majd néhány másodpercre rá már felértek a parancsnoki szintre ahol rögvest az egyik eligazító felé vették az irányt. Belépve mind tisztelegtek a bennlévő parancsnoknak és a magasabb rangú szárnysegédjeiknek.
- Uraim! Üljenek le! -  Adta ki az utasítást a parancsnok, aminek mindenki eleget tett az eligazítóban.
- Hol van Carter hadnagy? – Kérdezett a parancsnok, mire az egyik szárnysegéd rögvest válaszolt.
- Carter? – Tette fel a kérdést Jared, ugyanis jobbára nem tudta, hogy lesz még valaki az eligazításon.
- Sam Carter is részt vesz ebben a műveletben! – Válaszolt a parancsnok.
- Tisztelettel uram, de szeretném a saját embereimmel elvégezni a feladatot! – Bocsátkozott ellenvéleménybe ám a parancsnok leintette.
- Ezúttal nem! Sajnálom Százados! – Válaszolt egyszerűen a parancsnok. – Szakértője a bolygó élővilágának! – Tért ki az ittlétének okára amolyan magyarázatféleségképpen. Amivel alapvetően nem tartozott volna Jared felé, azonban már a Kepler előtt is ismerte a hadnagyot ezért úgy érezte tartozik neki annyival, hogy ezt megosztja.
- Honnan küldték a fickót? – Kérdezett vissza Jared kétkedve annak a bizonyos Carternek a szaktudását illetően.
- Nem fickó és a pentagonból! – hasított be a légtérbe egy női hang, amire Jared akarva akaratlan felkapta a fejét és a tekintetét az irányba szegezte.
Az eligazító másik bejáratónál megjelent egy nőies forma alak a bázison megszokott kezeslábas uniformisban. Határozott léptekkel közelített az asztal felé, majd Jareddel szemben megállt.
- Gondolom ön Jared Maser Százados! Samantha Carter hadnagy jelentkezem!  - Mutatkozott be a nő tisztelegve Jared felé, aki viszonozta ezt.
- De inkább hívjuk Samnek? – kérdezett kis gúnnyal a hangjában Jared egyik beosztottja. Carter úgy tűnt nem vette fel a dolgot hisz hasonló modorban adta a választ. – Ne aggódjon, azért babákkal játszottam! – A reakció egy színpadias meglepettséggel egybe fűzött kérdés volt Jared társa felől. – G.I. Joe-val? -  Carter azonban állta a sarat. – Matt Mason őrnaggyal! – Felelte hasonló modorban.
- Ohh… Az ki? – kérdezett oldalán lévő társára.
- Matt Mason Őrnagy űrhajós baba. – Világosította fel társát a kérdezett fél. – Meg volt az klassz kis háti rakétája is? – Fűzte tovább a dolgot a választ azonban már nem hallhatták ugyanis a parancsnok jobbára megelégelhette a huzavonát. – Lássunk munkához! Százados? – Kérdezett Jared felé.
- Köszönöm! Szeretném, ha új társaink is tudnánk mivel állunk majd szemben! -  Folytatta volna tovább is a kis hatásszünetet követően ám Carter megragadta az alkalmat, hogy hozzászólhasson a témához. – Olvastam a Keplerről szóló első jelentéseket, tisztában vagyok a veszélyekkel! – Tekintett fel Carter miután leült Jareddel szemben. Masernek szemet szúrt a nő tekintete pontosabban az a nagykalandra vágyó tekintet, mint aki mindig is erre vágyott volna. Talán meg is értette volna őt, hiszen őt is ez a szellem hajtotta az elmúlt években. Sokat hallott a Keplerről a tiszta levegőjű csodálatos paradicsomról. Azonban Jared maga is hamar megtapasztalta, hogy ezt a paradicsomot erősen őrzik a gonosz szörnyek, melyekkel le kell számolni előbb, hogy élhessünk ebben a földi paradicsomban. Ezért talán javarészt el is komorodott a nő kijelentését követően.
- Azt hiszi elég felkészült? – Kérdezett Jared egyik embere Carter felé.  -Tudja azt milyen a sárban kúszni és napokig a dzsungelben rejtőzködni? – Tette fel a lécet a kérdéssel. Ám Carter olyan magabiztosan vágta le az igent, hogy a kérdező szemei azon nyomban meglepetés jelei látszódtak, de még maga Jared is meglepődött kissé, hiszen a nő hangjában nem volt semmi kétely. Meg aztán semmi értelme nem lenne ilyen magas körökben hazudni ilyesmit.
- Ehm… hát ez sokkal rosszabb! – Tette hozzá mentve a helyzetet Jared társa.
- Uram én már két évvel ez előtt is a Kepler élővilágát tanulmányoztam. – Válaszolt a nő Jaredre nézve. – Óóó… jaj nekem! Megint egy tudós, parancsnok kérem. – Fakadt ki Jared. Kezdte megérteni, miről is van itt most szó. Nem ez lett volna az első alkalom, hogy a felderítő egységüknek a BioMorph egyik tudósát kellet kísérgetnie, hogy az mintákat vehessen a bolygón lévő életformákból. Ezzel alapvetően semmi baja nem lett volna attól eltekintve, hogy ő nem erre szerződött. Katona volt és felderítő, ráadásban nem is rossz. Sokszor kezdte már úgy érezni, hogy elássák őt és az embereit a háttérben, mert nem élnek az imlantok adta „óriási lehetőségekkel”.
- Elméleti biofizikus vagyok! – Válaszolt felé Carter. – Ez mit jelent? – Kérdezett felé Maser. Tudvalevő alapvetően nem volt baja a tudománnyal, de valahogy sose nagyon érdekelte őt. Begyepesedett gyalogos volt, ahogy azt szakkifejezésnek megfelelően mondanák.
Carter helyett azonban a parancsnok válaszolt. – Azt jelenti, hogy okosabb, mint ön százados, különösen a Kepler élővilágának ügyeit illetően. – Jared társai rögvest mulatságosnak találták a helyzetet egészen addig, míg közvetlen felettesük arra nem fordította a tekintetét.
- Százados! – Szólította meg Carter Jaredet. - Nekem már az első alkalommal is önökkel kellett volna mennem! Szeretném, ha megértené, ezúttal semmilyen kifogás nem tarthat vissza. – minden ellenvéleményt nem tűrően ám tisztelettel világosította fel a helyzet állásáról a Jaredet a hadnagy.
- Bocsásson meg Doktor, de… - Kezdett volna bele Maser ám nő hezitálás nélkül félbeszakította őt.
- A hadseregnél rangja után szólítják az embert, nem végzettsége szerint! Hadnagynak hívjon, ne doktornak! Javította ki Masert a nő, amire ő már nem is igen akart kommentálni verbálisan semmiképpen, de a szemeit azért inkább más felé irányította.
- Carter hadnagy idehelyezése, nem lehetőség, hanem parancs, Maser! – Világított rá a tényre a parancsnok is. – A hadsereg tisztje vagyok, ahogy ön is százados! – Tette hozzá Carter, majd folytatta kissé élesen tekintve Jaredre. – És az, hogy a szaporítószerveimet belül hordom, nem pedig kívül még nem jelenti azt, hogy kevesebb lennék önnél! – A teremben érezhetően alább hagyott a feszültség, most, hogy végre utat találtak a szavak ám egyúttal úgy tűnt a levegő is megfagyott egy pillanatra bizonyos emberek körül. Jared emberei kissé összenéztek a nyílt éles szavakra, jared azonban nyugodtan kezelte a szituációt. – Higgye el ennek semmi köze ahhoz, hogy ön nő! – Kezdett bele, majd folytatta. – Szeretem a nőket! – Tette hozzá, majd kis várakoztatással folytatta. – Csak a tudósokat nem szívlelem! – Fejtette ki az álláspontját, ami vitathatatlan tény volt.
- Több mint négy turnusban állomásoztam a Panamacsatorna mentén ’94-97ig! Ez elég bizonyíték? – kérdezett harcias elszántsággal a százados felé Carter. – Vagy Szkanderezni akar? – Kérdezett felé kis kihívással, mire Jared, csak meglepetten bólintott egyet a fejével. Semmi kétség a nőben volt egy kis harci ösztön, ami meglepte Jardet de még a társait is.

Az eligazítás ezt követően már rendszerűen folyt a parancs szerint felderítéssel kell kezdeniük aztán megjelölniük lehetséges veszélyeket a szektorban. A csapat már teljes harci szerelésben indult tovább a szállítógépük felé. Jared valamivel hátrébb sétált Carterrel, akin látható volt, hogy a Keplerre nem régen helyezték, hiszen kissé meglepetten tekintett az új harcjárműre, amely most a szállításukért felelős.
- Hadnagy? – Szólította meg Cartert Jared.
- Ne aggódjon uram! Nem okozok csalódást! – Válaszolta a nő gondolván a kérdés erre irányult.
- Jó… - Válaszolta jared, majd hozzátette. – De csupán előre akartam engedni. – Azzal elindult a szállítógép felé. Carter pár lépéssel beérte Masert, majd újfent megszólította. – Higgye el, ha megismer meg fog kedvelni! – Próbálkozott finoman a hadnagy.
- Ohh… én már most odavagyok magáért! – Jegyezte meg. Ami nem is volt olyan kegyes hazugság, hiszen az eligazítóban nyújtott lehengerlő modora valóban tetszett Jarednek. Legalábbis már nem tartotta egyszerű tojásfejnek Cartert.


Töréspont
2105 Kepler – Határvidék


Egyszerű missziónak indult. Semmi olyan, amit ne csináltak volna már több százszor előtte. De úgy tűnt a Kepleren töltött évek alatt az ellenség is tanult és talán a szerencséjük is elfogyott az évek alatt. Akárhogy is a művelet, amiben részt vettek teljes kudarccal zárult.
A feladatuk első részét sikeresen teljesítették. A ledobásukat követően megjelölték a Reptilián pozíciókat, hogy aztán fentről megbombázhassák őket. Ezt követően pedig jött a teljes gyalogos haderő. A keskeny szurdokok közé nem tudtak gyalogosokat támogató járműveket bejuttatni ezért a tengerészgyalogosokat a nehézgyalogság és Maser egysége támogatta. A terv jól is működött… egy darabig. Aztán a reptiliánok lemészárlása egykettőre emberek vérfürdőjébe váltott át. Senki sem tudja, hogyan de valamiképpen jelentőslétszámú reptiliánnak sikerült a tengerészgyalogosok alkotta csatárlánc mögé kerülni és hátba is támadták a védtelen gyalogosokat. Mire észbe kaptak már kettévágták az egységeket ekkor jelent meg egy második reptilián hullám így harapófogóba került a teljes földi csapat. Maser csapatának fedezett tüzével egy nehézgyalogos osztagnak az egyik szárnyról sikerült kitörni az ellenség gyűrűjéből és elmenekülniük. A reptilián hordát ugyanis jobban foglakoztatta a közel kétszáz tengerészgyalogos lemészárlása. Az igazi gondok azonban csak az után kezdődtek, hogy a reptiliánok őket is felfedezték.

- Vissza! Vissza a találkozási pontra! – Utasította a csapatot rádión keresztül Jared. – Carter! Siessen!  - Szólt oda társának, majd maga is felemelte puskáját pillanatnyi idő alatt betolva a támasztékot és sietős léptekkel menekülőre fogták. A kepleren a látványt még valahogy megszokja az ember, ahogy a szemei előtt tépnek szét egy katonát, még a hangokat és a sikolyokat is képes elfelejteni idővel, de kétszázadnyi gyalogos haláltusája elviselhetetlen látvány a hangok pedig…
Jarednek azonban ideje se volt, hogy ilyen dolgokra gondoljon. Egy cél lebegett a szeme előtt: Élve kijutni ebből a mészárszékből a csapatával.
A találkozási pont majd két egységgel délkeletre volt megjelölve. A felderítők képesek arra, hogy ezt a távolságot futva tegyék meg a teljes felszerelésükkel együtt, de hogy még a reptiliánokat is lerázzák közben az problematikusabb volt. Carter és Jared olyan gyorsan haladtak, ahogy tudtak.
Néhány száz méter után egy rémült tengerészgyalogosba botlottak, úgy tűnt sikerült neki is meglógnia valahogy ám nem volt idő arra, hogy kiderítsék miképpen sikeredett a dolog.
Igyekezniük kellett a kivonási pontra a gyalogos tette, ami tőle telt ám gyakran lemaradozott a két felderítőtől, ezzel őket is lassítva. Akármennyire is sürgette őket az idő, nem hagyhatták hátra. A szurdokban történteket még talán képesek lesznek megemészteni, de azt sosem bocsátaná meg maguknak egyikük, sem ha sorsára hagynák az egyik sorstársukat. Tisztességes katona ilyet nem tesz. de a gyalogos nem tudta tartani az iramot és fél klikre meg kellet állniuk, mert a katona összeesett.
- Arkangyal 0-1! Itt Frankeinstein 1-5! Sikerült fedezékbe húzódnunk! Az egyik Valkyrie fedezetet nyújtott és a kimentés folyamatban van, továbbítsa a kivonási pontot! Vége! – Érkezett a rádióadás a Nehézgyalogosoktól. ezek szerint nekik sikerült. Ez nem kis reményt adott Jared számára.
- Itt Arkangyal 0-1! Fél klikkre Északra vagyunk a találkozási ponttól! Kivonási pont helye eredeti találkozási hely. Idő T mínusz tíz perc! Vétel! – Továbbította az adást a rádióval és várta a választ. Mélyen vette a levegőket igyekezett kevésbé szaporán venni, hogy megnyugodjék a kínzott tüdeje. Sam is kimerült kissé, de a katona szinte a halálán van. – Vettem 0-1 ott leszünk! – Jött a válasz a rádióból.
- Nem érünk oda tíz perc alatt! Vele nem! – Szólalt meg Carter a tengerészgyalogosra sandítva.
- Muszáj lesz! – felelte vissza, majd a tengerészgyalogoshoz lépett.
- Mi a neve katona? – Kérdezett felé.
- Bryan… Bryan Adams törzszászlós! – Bökte ki végül nagy nehezen küszködve a légzéssel.
- Jól van zászlós, figyeljen!  Itt a felmentő sereg fél klikkre, ki bírja! Ha kell, magam vonszolom el, de csak az után, hogy főbe lőttem! – Erőltet egy mosolyt a végére.
A katona úgy tűnt nem értékelte a kis szóviccet, de megpróbált lassan felállni.
- A tengerészgyalogosok többsége… nem távfutóbajnok. De megteszem, ami tőlem telik! – Azzal a katona lassan nekikezdett a fennmaradt távolságnak, Carterrel együtt.
Újra nekiveselkedtek hát ám a gyalogos nem húzta sokáig a kis pihenést követően. Jared már éppen a hóna alá fogta volna a katonát, mikor Carter hirtelen elkiáltotta magát.
- Százados!  Vigyázzon! -  Kiáltotta és már szegezte is a puskáját, de késő volt már. Egy reptilián a hátuk mögötti egyik fáról veselkedett neki karmait egyenesen a tengerészgyalogos hátába döfte a zuhanás erejét pedig Jareddel tompította. A zuhanást követően a lény rögvest feltápászkodott Jarednek magának csak arra volt ideje, hogy a hátára forduljon a lény alatt és oldalfegyverét elővéve gyomor tájékon találja néhányszor azt miközben az megpróbált volna tovább vetődni Carterre. A lény azonban észrevette az alatta mozgó figurát és bár a lövések közül több is célt ért a lényt úgy tűnt ez nem igen fogta vissza abban, hogy marcangolni kezdje Jared maga elé helyezett karját A fájdalom elviselhetetlen volt, ahogy a pengeéles fogak átharapták a páncélt és a húsát érték.  Ám mielőtt a dög letéphette volna a karját Carter két fejlövéssel elintézte a reptiliánt.
Jared nagy nehezen kiszabadította a karját a szörnyeteg pofájából, majd kimászott teteme alól.
A sérülése szemmel láthatóan súlyos volt. Néhol egészen csontig feltépték a fogak a húst a teljes alkarján a karvédő megmaradt szilánkjai pedig belefúródtak a húsába.
Carter rögvest megpróbálta elővenni az orvosi készletet ám Jared rászólt. – Menjünk tovább! – préselte ki összeszorított fogakkal a szavakat. jól tudta, ahol egy is van ott sokkal több is lesz, méghozzá nagyon gyorsan.
- De uram így el fog… - Ellenkezett Carter ám Maser újfent letorkolta. – Gyerünk! Ez parancs! – Majd elindult. Jobbjával még visszatette az oldalfegyverét a helyére majd baljának legvérzőbb pontjára szorította szabad kezét, hogy megpróbálja ezzel csökkenteni a vérveszteségét. Nem volt idő megállni, nem teheti. Majd ha a gépen vannak fent a levegőben, akkor majd elláthatják a sebet. Gondolta, majd haladt célirányosan.  Rövidtávon is látszott, hogy a sérülése komolyabb volt, mint azt Jared vélte kezdett lemaradozni Carter mellől, végül el is botlott a kemény terepen. Carter rögvest megállt, hogy visszaforduljon, de Jared felé kiáltott. – Menjen! Menjen! – Ismételte még egyszer. Ám a Nő nem láthatta azt, amit a százados megpillantott a szűk hegyi ösvényen felfelé. Négy reptilián volt a nyomukban.
Jared kirántotta oldalfegyverét és habozás nélkül a gyorsan közelítő dögök felé eresztette az egész tárat. Carter szempillantás alatt szegezte a fegyverét azonban nem látott cél, míg már késő nem volt. Az egyik fa tetejéről vetődött felé a reptilián. A hadnagy eleresztett néhány lövést félautomata fegyveréből ám a lény még így is rá érkezett és mindketten megindultak a hegyi ösvényen lefele.
Jared felé pedig kapásból kettő is közelített. Szemvillanásnyi idő alatt oldotta ki a tárat és egy újabbat keresett, amit betölthet, de erre már nem volt ideje karmait belemártotta a felderítő jobb vállába. A karmok úgy lyukasztották át a vékony testpáncélt, mint egy tű a textilszövetet keresztül a húson széttörve a vállát is meg sem álltak, míg a másik oldalon a sziklának nem ütközött. Már-már azt hinné az ember, hogy ezek az ostoba dögök teljesen állati ösztönből azonnal megölik az áldozatukat ám ezek a lények nem. A reptilián felé fordította pofáját és teljes torka erejével a százados képébe bömböl hosszú másodpercekre elnyomva minden más háttérzajt. A lény láthatóan kiélvezte a helyzetét. Nem ált szándékában egyből megölni Masert, hogy miért? Az isten tudja.
De a vérveszteség hatására Jared nem bírta tovább és elájult.
Mikor újra felnyíltak a szemei már késő délután volt, hogy hány óra azt már nem tudta behatárolni. Ülő pozíció helyett most feküdt, ereje alig volt, de körbe tekintett a fejével arra még futotta.
Valahol még az erdőben volt, de már nem a köves hegyi ösvényen. Tekintete azonban megakadt egy mellette lévő testen. A páncélja a végtelenségig össze volt roncsolva karmolás nyomokkal.
- Carter… - Nyögte ki a szavakat, de válasz nem érkezett. Úgy tűnt a nő eszméletlen. – Carter! – ismételte meg a szót a korábbinál valamivel hangosabban, de az eredmény változatlan maradt. Maserben a legrosszabb gondolat ütött szeget, ezért hogy megcáfolja megpróbált közelebb mászni Samhez. Minden centiméter óriási fájdalmat okozott sérült végtagjaival markolván a földet próbálta magát közelebb vonszolni. Amikor elérte a nő fölé próbált hajolni. A nő arcának balfelét kegyetlen barázdák csúfították el, tulajdon vére rászáradt az arcára.
- Sam! – Szólította meg újfent a nőt és jobb kezében hozzáért a nő még ép arcához. hosszú másodpercekig semmi sem történt végül a nő mimikája megmozdult.
Beletelt egy kis időbe, míg a nő szemhéjai felnyíltak. Tekintete fájdalommal teli volt. Kék szemei lassan Jared barnáival találkoztak. Egyikük se szólt egy szót se még éltek és ennyi elég volt abban a pillanatban.
- A jeladó. – Szólalt meg Carter. Többre nem futotta volna az erő, de ennyi is elég volt, hogy értsék. Minden egyes felderítőt elláttak egy jeladóval, melyet arra az esetre tartogattak, ha esetleg valaki elveszett volna a bolygón. Persze ezt a jeladót előbb aktiválni kell, onnantól az automatikusan sugározza a felderítő pozícióját, elég messzi távolságra is, de amikor ez t a jeladót aktiválják a legközelebbi egységek, akik veszik, általában azonnal megindulnak, hogy kimentsék őket, hiszen ebből lehet tudni, hogy a felderítők még élnek. És egy élő felderítő elég értékes dolog, kettő meg aztán végképp. A jeladókat persze úgy tervezték, hogy a jelet addig sugározza, míg az érzékeli viselője életjeleit. Ezzel végeredményben ösztönzik is az embereket arra, hogy siessenek, mert ha a jeladó elnémul, akkor már nem lehet többé mit tenni.
Maser azonnal megkereste a nő páncélján és bekapcsolta aztán a tulajdon sajátját is megpróbálta aktiválni ám az övé megsérült.


- Na, jól van elég volt! – Lökte el magát a gép oldalától a tiszt. – Pilóta vigye haza a gépet! –
- Adjon még tíz percet! -  Válaszolt egy a tisztnél két fejjel magasabb szekrényes alkatú katona. a kijelentése inkább parancsszerű volt így bár rendfokozatra utaló jelek nem voltak kezeslábasán ám lehetséges, hogy magasabb rangban állt a csapatszállító gép parancsnokánál, akit azonban nem hatott meg a lényegesebb erőfölény, ahogy az, sem amit neki mondtak. – Két órája körözünk már! Ha eddig nem jeleztek nem is fognak! – Tekintett a tagbaszakadt katonára majd a pilóták felé fordult újfent. – Irány az Alfa Bázis! – Vetette feléjük. Ám a nagydarab nem tágított megmarkolta a tisztet a gallérjánál fogva. – Tíz percet adjon! – tekintete kegyetlenül elárulta a katonát, ami miatt a tiszt kissé meg is ijedt elsőre ám pillanatok alatt rendezhette magában a dolgokat.
- Fogja vissza magát ezredes! Tudom, hogy sok emberét elvesztette ma, de ők már meghaltak! Nem tehet értük semmit! – Válaszolta higgadtan a hadnagyi rangjelzésekkel ellátott tiszt.
Az ezredes tekintete nem enyhült ám végül nyelt egyet. Talán épp e pillanatban gondolta végig, hogy a hadnagynak igaza lehet.
A gép belsőterében egyébként még úgy tizenegynéhányan voltak és középen hét darab külsővázas nehézgyalogsági páncél állt, immár a kezelőik nélkül.
- Hadnagy! Ezredes! – Szólalt meg az egyik pilóta hirtelen. - Vészjelzést azonosítottunk! Két és fél klikkre innen északnyugatra! -
A hadnagy meglepődött hirtelen és felkapta a fejét, de nem gyorsabban az ezredesnél, aki rögvest elengedte a hadnagyot. – Maser! – Mormogta az ezredes. – Azonnal induljon a vészjelzés felé!  Adta ki az utasítást hezitáció nélkül. A hadnagy nem szólt semmit, mindösszesen bólintott a pilóták felé, de a biztonság kedvéért előtte még hátralépett az ezredestől néhány lépést, hogy biztos kiérjen annak kartávolságából. Majd megindult a pilóták felé.
Az ezredes nem törődött tovább a tiszttel és a pilótákkal visszafordult a raktér felé ahol az emberei is voltak.
- Öltözzetek be! Még nem végeztük mára! Maser és a társa most aktiválták a jeladót! Kimentjük őket! – Hadarta az ezredes Határozottan megnyomva az utolsó mondatot. a katonák rögvest tették a dolgukat és nekiláttak, hogy bemásszanak a páncéljaikba, kettő már benn is volt, mikor a gép hirtelen fordulni kezdett.
Az ezredes rögvest a pilóták irányába fordult ahol a tiszt is állt. – Mit jelentsen ez? – horkant fel hirtelen és megindult rohamos léptekkel.
- Egy jeladás volt az is megszűnt! Épp az imént! Már nincs értelme a mentőakciójának, haza megyünk! – Válaszolta a hadnagy.
- Forduljon vissza! – Tekintett az egyik pilóta felé az ezredes olyan dühös tekintettel, hogy az rögvest elkapta a tekintetét róla. – Na, idefigyeljen ezredes! Egy valamit szögezzünk le! Maga felelő... – Próbálta észérvekkel meghatni az ezredest a tiszt ám az ahelyett, hogy megvárta volna a mondat végét oly erősen arcon vágta azt, hogy a gép falának vágódott és azon nyomban elájult.
- Vissza! – Vetette a pilóták felé, azok meg immáron nem mertek ellenkezni. A gép fordult is vissza az irányba, majd az ezredes ezt követően visszafordult az emberei felé és ő maga is nekilátott, hogy felvegye a páncélját.
- Uram! Ezért hadbíróság elé állíthatják… - Fordult felé az egyik embere.
Az ezredes azonban nem törődött mindezzel most csak félszegen a beosztottja felé fordult. – Tartozunk nekik ennyivel! – Válaszolta, majd folytatta a beöltözést.


A jeladó aktiválását követően Maser nem hagyta, hogy eszméletét veszítse. Tudta, hogy ha ez megtörténik, ilyen sérülések mellett semmi nem garantálja, hogy életben maradjon. Életben kell tartania őt. Tulajdonképpen számára már nem maradt sok hátra érezte, tudta, de küzdött minden egyes levegővétellel azért, hogy ébren maradjon, és ébren tartsa Cartert. A segítség úton van.
- Sam… Maradjon velem! – Súgta a nőnek, aki egy pillanatra újra rá tekintett. Ám mikor Jared a szemeibe nézett csak rémületet látott. Egy árnyák nőtt túl sajátján, ám mielőtt bármit is tehetett volna egy erős mancs ragadta meg Masert és elszakította őt Cartertől. Néhány méterrel odébb repült és egy fa törzse állította őt meg a repülésben.
Nyekkent egyet és megint egyet mikor földre huppant.
A dög azonban nem foglalkozott vele, sokkal jobban lefoglalta Carter páncélján villogó jeladó.
Ahogy a pengeéles karmok átdöfték a nőt az felvisított fájdalmában.
Jared összeszedte minden morzsányi erejét. elméje elborult a látványtól, ahogy a reptilián kínozza Samet, aki az évek alatt oly közel került hozzá. Sokkal jobban megkedvelte, mint azt szabad lett volna.
- Takarodj! Ordította a reptilián felé. El onnan te átkozott dög! Bal kezével kaparta a földet és vonszolta magát közelebb miközben jobb kezében katonai kését megemelve igyekezett fenyegetően tartani. A célját elérte. A dög nem foglalkozott többé Carterrel, mindösszesen odébb taszította a testét, majd megindult Jared felé. lassú lépésekkel közeledett a sérült felderítő felé, pengeéles karmait felkészítette a csapásra. Jared tudta, hogy csak egy lehetősége van, csak egy módon védelmezheti meg Samet: Ha feláldozza magát. Ha képes legalább egy sebet ejteni a reptiliánon az követi az állati ösztöneit és darabokra tépi őt, de Carter addig is élni fog.
Maser magasra emelte jobbját melyben a kést tartotta. Szúrásra esélye se lett volna, így de ezt  a lény nem tudhatta. baljával megragadta a katona karját, jobbját sarlószerűen behajlította, amjd elindította mozdulatot. Ebben a pillanatban Maser enyhített a kés szorításán kicsúsztatva azt jobbjából a földre, majd baljával habozás nélkül megragadta a kést. A lény csapása ekkor érte el sérült vállát. A pengeéles karmok akadálymentesen haladtak keresztül a csontokon és a roncsolódott húson. Hamarabb elveszítette a karját, mint felfogta a tudata, bár az agya messze azzal volt lefoglalva, hogy baljával megragadott kést minden magmaradt erejével a lény combjába állítsa. Mire a fájdalom elért a tudatáig a kés már célt ért a visszazuhanásának erejével pedig rántotta a kését is melynek pengéje végighasította a lény combját.
Iszonyatos ordítás hallatszott emberi és állati egyformán hangosra sikeredett, nehéz lett volán eldönteni a pillanatban melyik volt hangosabb. Ez volt Jared egyetlen ütőkártyája, amit már kijátszott. Az ereje minden magmaradt erejét elvette a cselekedete és az újbóli sérülése.
Ellenben a lény épp, hogy csak haragra gyúlt. Bár a kés célt ért, de nem volt olyan hatásos, hogy megbénítsa a fenevadat, így az haragját szabadjára engedve azonnal megragadta Jaredet bal kezénél oly erővel, hogy az egyik alkarcsontját azonnal eltörte, de tovább emelte, majd szabad mancsával rámarkolt a magatehetetlen ember mellkasára és odébb taszította egy másik fatörzsnek.
A reptilián fájdalmas hangjára persze azonnal megjelent még kettő, de megtorpantak a reptilián elől és jobbára még az útjából is kitértek, ahogy az Jared felé közelített.
Jared alig volt eszméleténél már feje épp úgy állt, hogy még látta, ahogy jobb lába ellentétes oldalra fordult ki. érezte a nyílt törést, szájában egyszerre érzett édeskés-kesernyés ízt.
A lény meglátván a törött lábát megragadta újra Jaredet a lábánál, majd karmait a töréspontba mártotta és egy erőteljes rántással leszakította a lábát.
Kegyetlen halál, egy kegyetlen bolygón. Maser végül lehunyta a szemeit és várta a halált még érzett néhány dolgot abból, ami történik vele majd végül abba maradt. Talán meghalt?
Köhögési inger lett rajta úrrá, és a vére sedrekélt ki a szája szélén.  
Szemeit kinyitva fényeket látott, De nem olyan szépet, mint azt hitte. A fényvakító volt, de mégis távoli, látása homályos. Alakok sürgölődnek felette, valamit beszélnek, de nem érti azt, nem hallja. A fájdalom elviselhetetlenül a részévé vált és elnyom mindent.
Néhány másodpercre rá kitisztul valamelyest a világ. Tekintetébe egy ismerős arc úszik be. egy tagbaszakadt méretű katona.
- Öl.. – Szava félbeszakad újabb köhögés és tulajdon vére a felette magasodó arcára fröcsen.
- Ölj… meg… - ismétli mikor a köhögési inger alábbhagy.
A katona arca tagadó.
- Nem! Életben fogsz maradni! Életben, maradsz Maser! Ez parancs!
Látja, érzi, hogy szavai süket fülekre találtak, de válaszra már nincs, ereje tekintete újra elhomályosul.
Talán fel is adta volna, ha tudta volna, hogy egy élettelen katona teste nem messze tőle fekszik a padlón összekarmolt és roncsolt páncélján a névtábla még kiolvasható: Carter
Vissza az elejére Go down
https://cesm.hungarianforum.com
RisingSun
Admin
RisingSun


Hozzászólások száma : 120
Join date : 2016. Sep. 23.

JARED MASER Empty
TémanyitásTárgy: Re: JARED MASER   JARED MASER I_icon_minitimeSzer. Okt. 05, 2016 7:30 pm

GRATULÁLOK! A KARAKTERED ELFOGADÁSRA KERÜLT!


Nem spóroltál a betűkkel, de nem is baj. Olyan volt, mint egy regény. Kellemes élményt nyújtott. Teljesen új nézőpontot hoz a karaktered, mert ő egy Kepleri veterán, ennek ellenére benne van az is, hogy bármikor megdögölhet. A maximális 17 000 kredittel jutalmazlak.
Vissza az elejére Go down
https://cesm.hungarianforum.com
Scarecrow

Scarecrow


Hozzászólások száma : 16
Join date : 2016. Oct. 02.

JARED MASER Empty
TémanyitásTárgy: Re: JARED MASER   JARED MASER I_icon_minitimePént. Okt. 07, 2016 4:06 pm

- Aktuális kreditegyenleg: 23900 Kredit
- Költekezések: 3x700+11000 (13100) Kredit

Aktuális felszerelés:


- Gépkarabély: HK G85S
- Mesterlövészpuska: -
- Oldalfegyver: -
- Robbanószerek: 2x UMB 44 Dragon(gyújtó)

- Küldetések:
Az utolsó Védelmi vonal - Teljesítve
+20000 Kredit

- Jellemzés: -
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





JARED MASER Empty
TémanyitásTárgy: Re: JARED MASER   JARED MASER I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
JARED MASER
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Jared Maser

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
CESM - Totális Háború :: KARAKTEREK - KARAKTERALKOTÁS :: ELFOGADOTT KARAKTEREK-
Ugrás: