A válasz, mely szerint "nem elég" gyíkarcút tettünk el láb alól, egyáltalán nem nyugtatott meg, de azt sem állíthatom, hogy felzaklatott volna. Az Europa-n kapott kiképzés közben azt sem félték pár(millió)szor kiemelni, hogy bármikor feldobhatjuk majd a talpunkat - és persze tapasztaltuk a ezt a tényt szintén legalább ennyiszer a szimulációkban is. Igazából, alaposan tudom, mit vállalt valaki más helyettem.
De ennyi választásom van nagyjából. Vállalhattam ezt, vagy szemezhettem volna addig a pár másodpercig valamiféle lőfegyverrel, míg az agyam a fejemben van még. Talán a mostani a kisebbik rossz. Legalább nyugodtabb lelkiismerettel dobom majd fel a bakancsot, mert eszembe juthat, hogy ha még egy centivel is, de több területet szerezhettünk meg itt az életem árán.
A két szakállas könnyed, teadélutánt idéző bájcsevejétől elvonatkoztatva megindulhattunk végre a csinos kis hologram után, aki a körletekig juttatott minket.
Nem mondhatnám, hogy kényelmesnek tűnik a női részleg, és semmiképp sem lesz nyugodt, még kevésbé pedig privát, de... Legalább a miénk, őrzött és fedél is van fölötte.
Arról is letehetek, ahogy látom, hogy legalább olyan ágyam legyen, ami fölött és alatt nem fog senki ugrálni vagy horkolni, hiszen emeletes ágyak vannak. Hol a felső szabad, hol az alsó. De olyan sajnos nincs, ami önmagában áll.
~Micsoda luxus is lenne az!~
Az egyik alsó priccset foglalom el. Már, ha elfoglalásnak nevezhetjük azt, hogy a kardigánomat rá hajítom, miután pár pillanatot feküdtem rajta, megnézni, hogy mennyire lesz kényelmetlen.
Elnézek a piros szemű felé. Elég magányosnak tűnik. Vagy inkább magánakvalónak nevezhetném? Talán inkább az utóbbi, hiszen nem nagyon tűnik úgy, mint aki egyébként éhezi mások társaságát. Elgondolkodom rajta, hogy mennyire lenne a terhére, ha elé állok valami hülye kérdéssel. Úgy vélem, eléggé - így inkább nem is zargatom. Pár pillanatig még elnézem, ahogy tesz-vesz, majd mivel még aludni nem akarok, korai is lenne, inkább elindulok felfedező útra. A kantint keresném, hátha akad valami fogamra való falat -ha már a két prémes úgyis a halat emlegette-, de ki tudja még, hová lyukadok ki végül...