Az eligazítóban történteket követően a leléphet parancsszónak eleget téve megindult, hogy lelépjen. Amíg nincs, rá szükség addig valamit csináljon. Az emberek nem is hinnék, mennyire nem tudja megtalálni többé a helyét. Rengeteg időt töltött a bázison, ismeri minden szegét-zugát Annak idején gyakran ment le az ellátó részleghez vagy csak a kantinban ettek valamit, beszélgettek a társaival. Akkoriban az ilyen köztes nem eltáv, de szabad idő kategória minden perce ajándék volt. Most átok. Nem tud magával mit kezdeni, látszólag célirányosan rótta a szintek közötti folyosókat, míg nem kilyukadt a tiszti szállások közelében. Jared pár pillanatig hezitálva tekintett az oldal irányú folyosóba, majd végül rászánta magát és elindult.
A körlet ajtajához érve elővette kártyáját és leolvasta vele az azonosítót. A gép ezúttal elfogadta a kártyáját és felnyílt előtte az ajtó.
A látványtól, ami elé tárult hirtelen villanásokban emlékképek törtek elő, ám mikor lehunyta a szemeit a képek eltűntek. Maser belépett az ajtón, majd becsukta azt maga után, mikor ezzel megvolt sóhajtott egyet és a falnak támaszkodott. tekintete időről időre találkozott a mechanikus ujjaival. Végül inkább ellökte magát és az ágya felé indult meg. néhány lépés volt mind össze, aztán bevetette magát az ágyába.
Furcsállta, hogy két év után, még mindig ugyan az a körlete. Bár nem tűnt el és nem is halt meg hivatalosan, így aztán lehet, hogy itt Kepleren sebesültként lehetett számon tartva. Gondolta, miközben az ágy a vártnál jobban megsüllyedt alatta. Kellemetlen is tud lenni az a néhány száz kilo, amit felszedett az utóbbi évek alatt.
Tekintete végül az ágy belsőfalán lévő felragasztgatott képekre vetődött.
Az egyik képen, amit megpillantott az anyja és a húga volt. Valamikor néhány évvel ez előtt kapta a képet, hiszen Lianna a kis húgocskája is megnőtt már. Tekintete aztán tovább vándorolt. Egy újabb fájdalmas kép, ami emlékezteti a veszteségre. Négy fiatal katona mosolyogva tekintettek a kamerába. Michael, Beckett, Todd és ő maga is ott van a képen. Úgy tervezték, hogy húsz éve katonai szolgálat után készül egy másik is, de ez már múlt. Odébb siklott a tekintete és egy hasonló képen akadt meg. Itt már öten voltak. Keze megindult a kép felé. Mutatóujja egy adott ponton állt meg. El kellett telnie egy jó évnek, de aztán Carter is teljes értékű tagjává vált a csapatnak. Aztán még egy évig tudtak együtt dolgozni mind az öten aztán szétosztották az egységet. Jared és Sam együtt maradtak, meg társaknak. Beckett két hónappal később elveszítette mind a két lábát és hazaküldték. Akkor még azt hittük ő járt rosszul. Így visszagondolva egész olcsón megúszta. Todd és Michael is párban maradtak úgy tűntek el és az óta sem kerültek elő a felderítő missziójukról, amire elindultak.
Aztán már csak ők maradtak meg, hosszú hónapok teltek el, aztán évek és Jared is kezdett megnyugodni, hogy ha együtt dolgoznak, mint eddig akkor minden rendben lesz.
Ujjait hirtelen elkapta a képről tekintetét gyorsan a hangszórók irányába fordította.
Jared végül nem siette el a mozdulatait és felült az ágy a szélére. Kedvére lett volna arcát kezébe temetni, de már benne van a tudatában, hogy az nem az ő keze. így néhány pillanatig lehunyt szemekkel csak vár. Nem gondol semmire, majd végül mikor úgy érzi, sikerült elűznie a gondolatokat feláll és elindul az utasításnak megfelelően.