ISMERTETŐ A JÁTÉK VILÁGÁRÓL

Tárgy: ISMERTETŐ A JÁTÉK VILÁGÁRÓL Szomb. Szept. 24, 2016 9:22 pm

2107-et írunk. A Föld sorsa mégsem alakult olyan jól, mint ahogyan a régmúlt emberei közül oly sokan jósolták.

Mikor 2027 őszén emberek léptek a Marsra, ujjongva ünnepelték a hihetetlen diadalt, amiről sokan úgy hitték lehetetlen. Aztán 2035-ben megalapították a vörös bolygó első bányászkolóniáját s innentől az emberiség soha nem látott optimizmussal tekintett a jövőbe. Kezdetben meg is volt rá minden oka. A Marsról érkezett hatalmas mennyiségű feldolgozott nyersanyagnak köszönhetően, a Föld valamennyi nagyobb bányáját és finomító üzemét bezárták, ami által drasztikus javulásnak indultak a környezetvédelmi mutatók. A legszennyezettebb területek levegője fokozatosan tisztulni kezdett és az ózonlyuk regenerációja is felgyorsult. Úgy tűnt az emberiség egy új fejlődési szakaszba lépett, ahol képes lesz vigyázni az otthonára. Kellemes kis hazugság. A valóságban azonban a hirtelen jött pozitív életszemlélet hatására az emberiség lélekszáma korábban elképzelhetetlen sebességgel növekedni kezdett. Valóságos demográfiai sokk uralta a következő évtizedeket s eljött az az idő, mikor a Föld megkongatta a vészharangokat. A korlátlan népességnövekedés borzalmas mellékhatásaival riogató tudósokat végre meghallgatták. Tanulmányok tucatjai készültek a megoldást keresve s ebből született meg a 2066-os „Gyerek Stop” program. Az ENSZ határozat értelmében a világ kormányai betiltották a terhességet s aki mégis vétett a rendelkezés ellen, arra börtön, kényszer abortusz, vagy legrosszabb esetben kasztrálás várt. Sokan egyetértettek a durva törvénnyel, ám a legtöbbekből, főleg a fiatalabbak körében, heves tiltakozásokat váltott ki s hamarosan oly sokan bojkottálták a tiltást, hogy a rendszer összeomlott. Ez volt az a pont, ahonnét az emberiség számára nem volt többé menekvés. 2070-re a bolygó lakossága elérte a tizenhat milliárdot s ezt a mértékű túlnépesedést a Föld már nem tolerálta.

ISMERTETŐ A JÁTÉK VILÁGÁRÓL Overpopulation

Először csak a harmadik világbeli országokban jelentkezett a túlművelésből adódó általános terméketlenség. A korábban jól teljesítő gazdaságok összeomlottak. Az elsivatagosodás mértéke is ijesztően felgyorsult. Ám ahogy a régi mondás tartja; a baj sosem jár egyedül. 2076-ban egy addig ismeretlen gombafaj támadta meg a gabonaféléket, alaposan visszavetve az amúgy is csökkenő termelési rátákat a világ minden pontján. Hiába gyűltek össze a terület legavatottabb szakértői a probléma megoldására, rendre kudarcot vallottak. Hamarosan az alapvető élelmiszerek is hiánycikknek számítottak. Néhány év leforgása alatt milliárdok váltak éhezőkké, még a nagy reményű országokban is. Viszont ahol sokan szenvednek, ott előbb-utóbb megjelennek a keselyűk is. Ezrével alakultak fegyveres bűnbandák, akik kirabolva a nemzetközi segélyszállítmányokat, horribilis összegekért árulták az élelmet a civil lakosságnak. Akik nem tudtak fizetni azok nekivágtak a természetnek, felfalva az erdők-mezők vadjait, lecsupaszítva a fákat, bokrokat, virágokat. Bármit megettek, amihez hozzájutottak s azokon a területeken, ahol nem maradt semmi, csábítóvá vált a kannibalizmus. A világ keleti felén gyakorlatilag megszűnt a civilizáció. A gazdag nyugati országok, próbáltak tudomást sem venni a tőlük távoli állapotokról s kizárólag saját határaikon belül gondolkodtak. Ám idővel hozzájuk is elért az éhezés s ekkor szembe kellett nézniük az igazsággal. Az emberiség a huszonnegyedik órába ért. Tenni kellett valamit. A reménysugarat egy csapat fiatal zseni szolgáltatta, akik néhány évvel korábban, átlépve a fizika határait, laboratóriumi körülmények között, képesek voltak létrehozni egy Einstein-Rosen hidat, vagy más néven féreglyukat, amivel a csillagközi utazások ideje jelentősen lecsökkenthető. Sokan nem értették ebben a vészesen fenyegető helyzetben mi szükség van erre a felfedezésre, ám a NASA és az Orosz űrkutatási hivatal szakértői felhívták a világ vezetőinek figyelmét, hogy már évtizedekkel korábban rátaláltak egy a Földhöz, megszólalásig hasonlító bolygóra, a Keplerre. A lakható zónában helyezkedett el, rendelkezett vízzel, szárazföldekkel és légkörrel. A gond csak az, hogy 1400 fényévre található, így abszolúte elérhetetlennek tűnt. Az ENSZ megértette, hogy a féreglyuk technológiával, reális távolságra került a Kepler, amely nagyon úgy festett, hogy az emberiség utolsó mentsvára maradt. Néhány nappal később meghozták a döntést. Az új földet kolonizálni kell a kihalás megelőzése érdekében. A gazdag országok, bevetve minden forrásukat, nekiláttak a történelmi jelentőségű vállalkozásnak. Tíz hosszú évet emésztett fel a gigantikus feladat, ám mindenki legnagyobb megelégedésére a szerkezet működött.

A NASA azonnal robotszondák tucatjait indította a bolygóra, hogy azok száz százalékos bizonyossággal megállapíthassák az égitest alkalmasságát az emberiség számára. A tesztek minden várakozást felülmúltak. Ideje volt embereket küldeni. 2097 nyarán egy válogatott szakértőkből álló nemzetközi csapat indult útnak. Egyikük sem kapott olyan alapos kiképzést, mint korábban a Marsra elsőként érkező űrhajósok. Ilyesmire nem maradt idő s ezt ők is tudták. Hiányos ismeretekkel indultak a nagy kalandra. Első jelentéseik csodás képet festettek a bolygóról. Mintákat vettek a földből, fából, vízből s úgy tűnt, rátaláltak az emberiség új otthonára. Szép álom volt, amit azonban gyorsan vérbe fojtottak. Egy nagyobb csapat, addig ismeretlen lény támadta meg őket, irgalmatlanul lemészárolva a csapatot. Az ENSZ újabb különítményt indított útnak, ezúttal jelentős katonai kísérettel, ám ők sem éltek egy hétnél tovább. Úgy tűnt az idegen faj, nem tűri meg a betolakodókat. Az emberiséget azonban sürgette az idő, így a világ nemzetei komoly lépésre szánták el magukat. 2099-ben megalapították a Gyarmati Expedíciós Űrhadsereget, melynek az volt a célja, hogy bármi áron, de vesse meg a lábát a bolygón, így nyitva utat a mielőbbi kolonizálásnak. Kiváló felszereltségű csapatok indultak útnak s nem is okoztak csalódást. Az agresszív faj valamennyi támadását visszaverték, sőt komoly területeket foglaltak el. Nem sokkal ezután megalapították az alfa bázist, mely az emberiség első önálló települése és katonai támaszpontja lett a Kepler felszínén. Az emberek nagyon bizakodók voltak. Sokan úgy vélték néhány hónapon belül már utazhatnak is földet foglalni új otthonukba. Ám ez a csoda is csak három napig tartott. A hadműveletek egy ponton megrekedtek s többé nem is mozdultak tovább. Bármekkora erőket is vetett be a hadsereg, az idegenek, akiket külsejük miatt reptiliánoknak neveztek el, visszavertek minden támadást, egy méternyi új területet sem adva át az embereknek. Patthelyzet alakult ki, amin nem változtatott semmi s ez az otthoniak számára mindennél lesújtóbb volt. A kudarcok végeláthatatlan sokaságából szép lassan új hangok emelkedtek ki, akik hibás elgondolásnak tartották a kolonizálást s ésszerűbb megoldásnak vélték, a hadsereg helyett a minél hatékonyabb földművelési módszerek támogatását. Az emberiség kezdett megosztottá válni, miközben helyzete kilátástalanná vált. Épp ezért a Keplerre érkező katonák döntő többsége úgy tekint az itt folyó háborúra, mint valami keresztes hadjáratra. Nem is állnak messze az igazságtól, mivel rajtuk áll, milyen sors vár az emberiség megmaradt részére. Azonban új szelek fújnak az Űrhadseregben. Az eddigi vezetőt, William Ackerton tábornagyot a Gyarmatügyi bizottság leváltotta, mivel évek óta képtelen volt eredményt felmutatni. Helyére egykori taktikai szakértője, Daniel Mathson tábornok került, aki merőben új szemléletet hozott. Ezidáig bárki jelentkezhetett a hadseregbe, nem számított van e előképzettsége. Mathson parancsára azonban toborzótisztek százai indultak útnak, felkutatva azokat a férfiakat és nőket, akik már szereztek valamilyen tapasztalatot a Földön szolgálatot teljesítő harci alakulatok, a rendfenntartó erők, vagy a rendőrség kötelékében. Ugyan továbbra is elfogadták a hétköznapi állampolgárok jelentkezését, de amolyan kísérlet gyanánt, már megjelentek az előképzettekből álló első harci egységek. Vajon képesek lesznek fordulatot hozni a háborúban, megváltoztatva ezzel a jövőt?