Matthew Marlowe

Matthew Marlowe, 29 éves, volt rendőrtiszt.
Kaszt: Tengerészgyalogos
Rang: Közlegény
Kinézet:



Matthew szájában köhögve meggyulladt egy szál cigaretta, valami olcsó márka, még csak nem is az övé volt. A doboz aljáról lassan, unalmas folytonossággal csöpögött le a vörös vér.  A mosdóban alig pislákolt némi komorkás fény, az apró szobában durván megállt a levegő, és a halál bűze összekeveredett a dohány maró, kellemetlen szagával. Matthew elnézést kért, amiért tilosban gyújtott rá, de a hullák nem válaszoltak, sőt úgy tűnt egyáltalán nem zavarja őket a cigaretta füst. Ez valamiért megnyugtatta őt.
Szóval, Matthew cigizett.
Na, hát nem lehetne azt mondani, hogy ez valami meghatározó, vagy épp fontos momentum lenne egy ember életében. Matthew apja úgy fogalmazott, hogy kizárólag az első elszívott, és az utolsó szál bagó, ami igazán számít. Igaz ő azt is mondta, hogy az élet alapvetően egy meghatározott intervallumba foglalt szíváscsomag.
Matthew életében elsőször, ebben a sötét mosdóban értett egyet apja e vélekedésével, az életről. A padlón ülve, végre teljes meggyőződéssel kijelentette: az élet egy rakás szar, vagy még attól is rosszabb!
Ez a vulgáris formába öntött életnézet megannyiszor bizonyosságot nyerhetett volna már számára, de mégis, mikor is 29 éves fejjel, egyedül, egy hullákkal teli mosdóban, elszívta élete első cigiét, akkor volt először holt biztos benne. Az első slukkja körülbelül végtelen hosszúra sikerült, addig szívta azt a szar még volt a tüdejébe szusz. Szívta, szívta és elmerengett. Elege volt a földből, és a kilátástalan jövőképből. Úgy tűnt, hogy egész eddigi élete nem volt más csak egy jó nagy rakás a már említett szarkupacból.

Matthew Merlow egy tehetős, nagyvárosi családban született. Apja hivatásos, keresett író volt, még anyja hivatásszerűen költötte a családi kassza tartalmát. A szerelem sosem fűtötte a kapcsolatot, de hát az érdekházasságok már csak ilyen pofátlanok tudnak lenni.
– Semmi rossz nincs ebbe, Metty – fogalmazott apja – a fű más kapcsolatokban sem zöldebb, csak max több benne az orál! – Az akkor 10 éves Matthew értetlenül ált apja előtt, de azért bólogatott.
A család egyébként vígan éldegélt, még a világ lassú monoton folytonossággal kifordult önmagából, és mindenhol szép számban növekedett az a bizonyos szarkupac. Szülei nagyjából elszigetelt környezetben, jól éltek, de ez persze nem jelentette azt, hogy Matt nem látott, vagy hallott volna a világon zajló eseményekből. Talán pont ez a tehetetlen rezignáció, vagy apja sokatmondó regényei szolgálták az alapját, a szépen körvonalazódó álmának: Azaz, hogy valamilyen formában segíteni fog a földön, és az azon lakó embereken.
Ez az álom, tört össze, 29 éves korában.  Az élet úgy hozta, hogy először az embereket, majd a földet utálta meg. Mikor élete első cigarettáját szívta, abban a bizonyos lepukkant mosdóban, felötlött benne egy utolsó kétségbeesett ötlet. Pontosabban egy nagyon is bizonyos hely, ahova elmenekülhetett a világ elől, amiből úgy kiábrándult. De ne szaladjunk ennyire előre.
Matthew apja, tehetős ember lévén, gyakran adományozott a rászorulóknak, amit Matt hősiesnek, Matt anyukája bolondságnak tartott. Ez van, minden nézőpont kérdése! Matthew gyerekkorát is kétféle nézőpont szerint lehet leírni.
Az egyik emlékképben, ott van a szemüveges, alacsony, vékonyka srác, asztmásan, de tele ambíciókkal. Kitűnő tanuló, osztályelső, kinek meghatározott célja, hogy segít elkaparni a földnek nevezett szarkupac bűzölgő dombjaiból némi megszilárdult fekáliát.
Pályája szépen felfele ívelő Himalája, a legjobb iskolákat végezve, és legeredményesebb ellenőrzőket szállítva fel a csúcsig. A csúcs, itt az Angliai Oxford egyetem Jogi szaka, ahol röpke öt év tanulás után megszerezte a diplomát. A diplomaosztón apja, az egész évfolyam előtt a boldog, büszkeségtől fűtve így fogalmazott: – Végre valami papír van a kezedbe, amivel már tényleg nem érdemes segget törölni! No, de te fiam, mosolyogva elindulsz, hogy az egész világ hátsójával pontosan ezt tedd. Ezt nevezem én iróniának! Egy ilyen okos, de buta szentimentális idiótának, mint te, csak még egy dolgot üzennék. Ne felejts el megtanulni úszni fiam, mert nyakig fogsz mászni mások problémáiban.
Mielőtt azonban, újabb emlék kerülne asztalra, arról a bizonyos meg vagy meg nem tanult úszás technikáról, érdemes más szemszögből nézni ezt a gyerekkort.
Mert mondhatni minden tök szép, eddig, de ott az a másik nézőpont, ugyanarról a gyerekről, ki alacsony, szemüveges, vékonyka, asztmás, és… egy hatalmas vesztes. Legalábbis az iskolai szekrényén, a táskáján, de még a homlokán is hordozta ezt a címet, persze nem önszántából, mert ugyan ki a fene tenne olyat.
Még a világ ügyesen pusztult tovább, az ezen szorgosan munkálkodó embereknek hála, addig egy menő általános iskolában, amennyire csak lehet elszigetelve a szarkupac bűzétől, egy fiú mindennap szenvedett. Apró, szinte jelentéktelen tény a világ problémája mellett, hogy Matthew társasági életét leginkább egy nulla felé redukáló egyenlethez lehetett hasonlítani. Egy unalmas gyermekpszichológus szerint: Az érzelem, és a kötödés mentes szülői párkapcsolat okozta távolságtartás, beleivódott a gyerekbe és ennek következtében lett egy ilyen címeres nagy vesztes. Na, persze ő nem teljesen így fogalmazott.
Matthew félénk kölök volt, akinek az apján, illetve egy lányon kívül, aki természetesen összetörte a szívét, nem volt más barátja. A szívtörésről majd később.
Szóval az egyetem első évében csókolózott először, és másodéves volt, mikor végre megfektetett egy nőt. Sok más mellett ekkor tapasztalta meg az alkohol azon jótékony tulajdonságát, ami kiiktatta a folyton feszengő, emberi lényekkel kommunikációra képtelen, vesztes énjét. Azonban mikor reggel felébredt, egy női testbe bújt tehergépkocsi mellett, eldöntötte, hogy soha többet nem iszik.
Egyébiránt minden egészségre káros szokástól mentes életet élt. Nem ivott, nem cigizett, nem evett húst, és nem tartott fent semmiien emberi kapcsolatot. Követve apja hitvallását, miszerint minden emberi kapcsolat súlyosabban, és gyorsabban károsítja az egészséget, mint öt kiló kokain elfogyasztása.  
Matthew a drogokkal akkor ismerkedett meg, mikor szerelmes lett. Utólag úgy értékelt, hogy a szerelem pontosan azzal az öt kiló kokain hatásával egyenlő, amiről apja beszélt. Bár igazából sose próbál ki kábítószert, ebben valamiért biztos volt. A szerelmet még az általános iskolában, 5.-es korában kapta el, mikor is egy új Izlandi szőke kislány, nevezetesen Live csatlakozott az osztályhoz. A félénk kissrác, hogyisne egyből belezúgott, a szép arcú, nagy smaragdzöld szemekkel rendelkező lánykába, aki furcsa érhetetlen okból kedves volt vele. Az élmény meglehetősen újszerű és legalább annyira kellemes volt. A lány nem, hogy beszélgetett vele, de a legjobb, vagy leginkább, az egyetlen barátja volt. Live volt az első, akinek mesélt nagy terveiről, arról, hogy jogot tanul majd, és megmenti a földet, azzal, hogy a legnagyobb környezetvédő vállalat ügyésze lesz. Úgy érezte a helyes utat képviselők jogait védve képes lesz változást teremteni. Persze ez közel sem valósult meg.  Live is rendelkezett hasonló hősies ambíciókkal, ő katonának akart bevonulni, később meg egyenesen az új reményt jelentő Keplere való eljutásról álmodott, és a Gyarmati Expedíciós Űrhadsereg soraiba vágyott. Matthew nem is sejtette, hogy majd mekkora hatással lesz életére, a lány, és az ő álma.
Mikor hivatalosan is megfogalmazódott, hogy a föld nem csak egy rakás szar, hanem egy visszafordíthatatlan romlásba taszított rakás szar, jött be a képbe a Kepler. Mondhatni, pont jókor, csak nem jó helyen, mert kurva messze volt a földtől.
Az emberek java már kezdett lemondani a földről, mikor a Keplerről való álom, már lassan valósággá vált. Ekkor tulajdonképpen már világos volt, hogy Matthew álma, a föld megmentéséről egy lehetetlen küldetés. Persze, erre ő csak később, egy olcsó benzinkút mosdójában, élete első cigarettáját szívva döbbent rá.
Kissé erős váltás következik, a föld problémáitól kicsit elfordulva, Matthew szerelmi életére, amiről csak azt érdemes tudni, hogy focis nyelven szólva: egy jó nagy kapufa. A kedves Live, törődött Mattel, de a szerelmi vallomás elutasítása még finoman kivitelezve is egy: „szíváscsomag”.
Matt három évig gyűjtötte a bátorságot a vallomásra, majd egészen 9 éven át próbálta feldolgozni az elutasítást, egészen addig eredménytelenül, mikor az egyetem végeztével újra találkozott Live-vel.
Szóval, miközben a földlakók új reménykeltő álmokat kergettek, Matthew munkába állt, mint a föld legnagyobb környezetvédő vállalatának ügyésze, vagyis ügyész jelölt gyakornoka. Már kicsit sem hasonlított, arra a vékonyka vesztesre, aki gyerekkorában volt. A középiskola után rendesen kikupálódott a fiú. Kigyúrta magát, az egyetemi tananyag mellett önvédelmet és küzdősportokat tanult, ezzel próbálva önbizalmat erőltetni magába, ami nagyjából sikerül is. Azonban, az, hogy normális emberi kapcsolatokat kialakításon, még mindig lehetetlen, megoldhatatlan képlet maradt számára. De, legalább már nem nézett ki úgy, mint egy vesztes. Persze a munkahelyén egyébiránt érezhette úgy magát, az eredménytelen kísérletei kapcsán, mikor is egy egyszerű aktatologató figura árnyékából próbált kilépni. A folyamatos kudarcok bizony beitták magukat a lelkébe. A bürokrácia elviselhetetlen pofátlanságán, illetve az emberek, a föld pusztulásába beletörődött egyhangúságán, ő sem tudott változtatni. Az elveszettség érzésén a Live-vel való újra találkozás enyhített. A 9 évig, mélyre elásott, 5 kiló kokain, úgy tört felszínre, mint egy pusztító gejzír. Live ugyanolyan gyönyörű volt, mint régen. Hosszú egyesre vasalt szőke haj, zöld parázsló szem, ellenállhatatlan mosoly, atlétikus alkat. De ami a legfontosabb, ugyanolyan kedves volt Mattel, mint régen. Matthew egy híres vállalat ügyésze, egy 90 kilós, izmos férfi volt, de belül ő is ugyanolyan marad. Egy esetlen ön-bizalomhiányos kisfiú, de legalább a legtöbbször ezt jól sikerült lepleznie. Olyannyira, hogy Live rá sem ismert az egykori félős fiúra. Ő egy határozott, csendes, de kissé furcsa férfit látott, akinek még mindig nagy tervei voltak.
Azonban Matthew álmait atombombaként zúzta szét a vállalata becsődölése. A hivatalos megfogalmazás szerint, amivel a vállat a csődeljárás elindítását kommentálta:
–Úgy is mindegy már.
Aznap mikor, a vállalatnak, annyi lett, Matthew-nak már úgyis, minden mindegy volt, így elhívta Livet a kedvenc parkjába. Azonnal megcsókolta, mikor meglátta. A szerelem beütött, és Live ezúttal nem adott neki kosarat. A világ úgy dőlt darabokra, mint egy rosszul összerakott bográcsállvány, de Matthew életében elsőnek boldog volt, elvakította őt az 5 kiló tömény kokain.  
Live unszolására, Matt belekezdett egy két éves programba, amit az állam a növekvő bűncselekmények miatt vezetett be. A program célja az volt, hogy felfrissítse és feltöltse a rohamosan fogyó rendőri állományt. Matthew egészen új élményekkel gyarapodott, a képzések során, és meglepően ezek nagy része pozitív volt. A kiképző tisztje szerint: – Szorult némi bátorság a hülyéjébe!
Matthew-t élete második legeredményesebb kapcsolta a fegyveréhez fűzte. Igazán jól ment neki a céltáblák ólommal való feltöltése. Megismerkedett a különböző fegyverek használatával, kézitusa technikákkal, de e mellet tömegoszlatási és büntetőeljárási metódusokat is tanult. A fejében lévő jogi alapok itt igencsak kapóra jöttek, annyira, hogy rendőri pályája megkezdése után, rövid időn belül vezető pozícióban találta magát. No, nem egy őrs vagy egy kerületnek volta a feje, hanem a Londoni bűn és katasztrófaelhárító egység egyik alegységének, volt az egyik al-vezetője.
Matthew végre úgy érezhette, hogy gyerekkori álmát követve segít a földön lévő kaotikus helyzet javításán, még ha ez egy hangyapiszoknyi része is volt a föld nevezetű szarkupacnak.
Már csak két fontos esemény maradt, hogy eljussunk ahhoz a bizonyos első cigihez és Matthew újszerű felfedezéséig, miszerint az élet valóban egy szar, vagy még annál is rosszabb.  
Egy hűvös, esős Londoni éjszakán Matthew szüleit, rablótámadás érte. Anyja azonnal meghalt. Matthew két hétig virrasztott apja mellett, de végül őt is elvesztette. Az apa nélkül maradt fiú, a munkába temetkezett. Matthew mindig is zárkózott volt, és ez állandósulva mérgezte a Live-vel való kapcsolatát, majd Matt szülei halála után, ez a zárkózottság olyan mértéket öltött, hogy Live kijelentette: Nem bírja tovább nézni, ahogy szerelme felemészti magát. Live elhagyta Matthew-t, és egyenesen a Keplere vitte az útja. Matthew depressziós hangulatban, de tovább végezte a munkáját, rendőrként. Már nem marad senkije, és semmije, csak a munkája, és a hite, hogy jó dolgot cselekszik. Hitt benne, hogy képes segíteni az embereknek, és megmenteni az otthonukat. Ezt a hitet, ott, abban a mosdóban vesztette el örökre. Azután már nem marad helye a földön, és elhagyta a pusztuló szarkupacot, majd ő maga is az emberi fajt megmenteni igyekvő hadművelet tagja lett.  

2107-ben, egy mellékutcai benzinkúton brutális vérontás történt. Ez persze nem volt valami nagyszabású hír, hiszen ekkora már rég kaotikus állapotok uralták a földet. A benzinkutat működtető tehetősebb család, épp bezárni készült, mikor egy nyolc főből álló társaság rájuk rontott. Később kiderült, hogy a támadók egykori munkáltatója épp a benzinkút tulajdonosa volt. Az elbocsátás hirtelen történt, és a szegény munkásemberekből nincstelen koldusok lettek. A bosszút épp aznapra tervezték, mikor egy magányos rendőr betért ebbe a bizonyos benzinkútba, azért, hogy alkoholmentes sört vegyen. Az illuminált állapotban lévő férfiak rárontottak a bent épp zárni készülődő családra. A vérontás akkor kezdődött, mikor a bent tartózkodó rendőr is elővette fegyverét. Csak pár percig tartott az egész, de az átélt borzalom bőven elég volt egy életre, annak a szentimentális rendőrnek, aki a lelke mélyén még mindig hitt az emberekben. Most ölnie kellett, méghozzá nincstelen koldusokat, apákat, családfőket. A rendőr valami csoda folytán életbe maradt, nyolc embert ölt meg, 6 férfit lőfegyverrel, 1- et egy sörös üveggel, és még egy férfit a Wc-be fojtott.
A rendőr apja, a halálos ágyán egyszer úgy fogalmazott: Az élet egy tök jól kivitelezett ironikus poén. Csak az baj, hogy lelőtték nekünk a végén bekövetkező csattanót.
Az irónia ott kezdődött, hogy bár a rendőr segíteni akart, a benzinkutat működtető családot nem sikerül megmentenie. Egy álom összetört, és egy utazás elkezdődött.


Jellem:
– Nos, valóban kijelenthető, hogy mi Marlowe-k, mindig különcök voltunk. Ez van!
Úgy érzem, ez lesz az utolsó kéziratom és ebben csak is a fiamról Metty-ről szeretnék írni… Mindig nagy álmodozó volt, csakúgy, mint az apja. Talán lehettem volna vele kíméletesebb a gyerekkorában. Természetesen nem fizikálisan értem, hiszen sose ütöttem meg, inkább a való világ ábrázolását illetően. Ugyanis soha nem köntörfalaztam neki, úgy beszéltem vele, mint egy felnőttel, és ezért elvettem tőle a mesékben való hit örömét. Csak az igazságot kapta tőlem, nyersen és fájdalmasan…
A fiam sokkal különlegesebb ember, mint én magam vagyok, és okosabb…
Igen, az általános iskola után megváltozott. Ő mindig kedves fiú volt, segítőkész, túlságosan is az. A kegyetlen világ azonban csak arra tanította meg, hogy ezt a jóindulatot ássa el mélyre, temesse el, és nem mutassa meg senkinek, ne ha bármit is el akar érni az életben…
Ajaj, de még, hogy meglepett, hogy rendőr lett belőle. Sőt a kiképzőjével folytatott tartalmas beszélgetéseim során azt is megtudtam, hogy az egyik legjobb volt a társai közt.
Örül a szívem, hogy megtalálta, a szerelmet, azzal a kedves Live lánnyal, és hogy a hivatását a rendőrségen. Persze, mint minden jó ebben a világban ez se fog sokáig tartani. Aki ennyire jószívű gyerek, az nem való ilyen közel az ember tömény mocskos bűneihez. És ha egyszer megérzi a méreg keserű erejét a bőrén, az sebet mar majd a lelkében is. Ki tudja, hogy hova menekülhet, ha ez bekövetkezik. Ha úgy érzi, majd, hogy kudarcot vallott a föld megmentésre tett kísérletével, akkor talán egy távoli gyilkos hely, egy másik bolygó sem tűnik oly őrült vállalkozásnak. Futni fog, talán egyenesen a pokolba…