CESM - Totális Háború
Te mit tennél, ha tudnád, hogy vége a világnak? A Földet bibliai méretű éhínség tartja rettegésben. Milliárdok pusztultak már el s még mindig, naponta sok millióan vesznek oda. Egyetlen remény a Kepler nevű bolygó maradt, mely első ránézésre maga a paradicsom, ám egy másik civilizáció birtokolja s nem kér belőlünk. Ha szereted a baljós hangvételű, poszt-apokaliptikus légkörben játszódó military science-fiction témát, akkor itt a helyed. Sokan regisztráltak már. Légy te a következő! Facebook csoport elérhetőség: https://www.facebook.com/groups/cesmfrpg/?fref=ts


Sok sci-fi szól a fajok békés együttéléséről. De nem ez! Ebben a világban az emberiség és a reptilián faj vívja végtelenbe nyúló brutális harcát a túlélésért! Facebook csoportunk: CESM-Totális Háború
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 A FŐÉPÜLET

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
SleepingMoon
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 14
Join date : 2016. Oct. 18.
Age : 31

TémanyitásTárgy: Re: A FŐÉPÜLET   Kedd Nov. 08, 2016 9:29 am

A főépület kezdett megtelni hangoskodó, káromkodó, nevetgélő katonákkal. Nagyobb klikkekben érkeztek, üdvözölték egymást, ládákat toltak össze, vagy a málhájukra ültek a Glasgow közelében. Pár kadét Flockhart és Marlowe mellé telepedett le.
- ... nem a kicseszett gyíkok ellen! Erre vártam mióta csatlakoztam a gyarmati hadsereghez! - vinnyogta egy egérképű vörös hajú suhanc.
- Miért, azok közül mennyit öltél meg odakint? - kérdezett vissza valamelyik társa. Az egérképű válaszra nyitotta a száját, de a másik társa, egy összefont fekete hajú barna bőrű nő megelőzte.
- A UAV pult mögül egyet sem. Most valódi harcra készülsz Eric, vagy megint szélesvásznún nézed, ahogy minket seggberúgnak? - a vörös srác valamit válaszolt erre is, de már nem lehetett hallani, mondanivalója nagy részét amúgy is elnyomta a másik kettő harsány nevetése. Ahogy a nő körbepillantott Flockharték láthatták az arcát is. Indiai, vagy arab vonások, valaha érzéki szép száj, sötétbarna szemek, de az egyik nem volt rendben. Időről-időre zölden körbevillant a pupillája. Nem véletlen egybeesés, hogy a szemhéja alig mozgott, köszönhetően a hatalmas forradásnak, ami szinte teljesen tönkretette az arcát átlósan. Úgy tűnt a nőt ez egyáltalán nem zavarja, sőt, viselkedéséből hetyke büszkeség áradt.
- Seggfejek vagytok srácok! Mindketten gyíkeledelként végeztétek volna, ha én nem ülök odabenn, és nem irányítom a drónokat fentről! - erre már azért csend lett, és a másik társuk, egy tagbaszakadt mély hangú kopasz férfi meglapogatta a csenevész srác hátát.
- Tudjuk haver! Csak ugratunk! - egy darabig nem szóltak egymáshoz. Látszott, hogy mindhárman emlékeztek rá, mi történt odakint, majd ismét a nő törte meg a csendet.
- Kíváncsi vagyok, hogy mivel a Mormoták már nincsenek többé, hová osztanak be minket.
- Aludjanak soká. - mondta keserédesen a kopasz férfi, mire másik két társa is visszhangozta volt egységük jelmondatát.
- Aludjanak soká.
Alig pár méterre tőlük megjelent a különleges egység pár tagja is. Klasszikus "triggerhappy" arcok, teljesen beöltözve, harcrakészen lépkedtek a Glasgow felé. Hátukon szilárd golyóálló anyagból készült málhák, amik inkább hasonlítottak valamiféle áramvonalas utazótáskára. Teljes páncélzatban, fegyvereiket a föld felé szegezve mentek keresztül a tömegen. Egyetlen szó sem hagyta el az ajkukat. A legtöbb katona pár pillantást pazarolt csak rájuk. Hozzájuk kerülni nem ment olyan egyszerűen mint korábban. Pár év vizsga, pár év nyalás, kurvakemény kiképzés, és bent vagy. Ez már a múlté. Komoly kapcsolatok kellettek hozzá a hadseregnél, feddhetetlenség, és UNE szervezetpolgárság, ami annyit tett, hogy a föld majd minden országának el kellett ismernie a státuszod, kiadnia a szükséges engedélyeket, és így tovább. A legnehezebb a dologban az volt, hogy mindebben senki sem segített, és ezeket megszerezni nem volt éppen egyszerű a földön lévő helyzet miatt. Azonban miután megszerezted, bármikor bármilyen helyzetben jogosan használhattad a fegyvereidet, ha nem kaptál másmilyen parancsot. Ők voltak az emberiség vándorsheriffjei. Minden országban feltűntek, és igen jelentős sikereket értek el a katasztrófabűnözés megfékezésében. Nyílt háborúba szinte sosem keveredtek más országok ellen, hiszen aki számított már mind az UNE tagja volt, így nem indíthatott ellenük komolyabb haderőt.
A Glasgowról pár tiszt lépkedett le, előttük két tizedes felhalmozott pár ládát, majd egyikük, egy hadnagy, aktiválta hang-szórást az okostelefonján, és beszélni kezdett. Minden katona úgy hallotta a hangját, mintha mellette állna, mindenféle visszhang, vagy akusztikus torzulás nélkül.
- Üdvözlöm a Kepler bátor harcosainak krémjét! A Nevem Jan Friedrich hadnagy! Nem szándékozom hosszabb beszédet tartani, az eligazításon majd mindenki megkapja ami rá tartozik. Egy gyors létszámellenőrzést szeretnék. Kérem aktiválják a hang-szórást, és hangazonosítást a készülékeiken, és hangosan érthetően mondják ki a nevüket, amikor a sorban következnek! - várt három másodpercet, majd elhangzott az első név.
- Aaron Avalanche! - a tömegben valahol Aaron az ajkához emelte a tabletjét, és érthetően tagoltan kimondta a nevét. "Aaron Avalanche" A hadnagy előtti kijelzőn megjelent egy zöld elfogadva jelzés.
- "Rulett század, 2. szakasz, 1. raj, lövész!- mondta ki hangosan a beosztást a hadnagy, majd folytatta a névsorolvasást.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sam Flockhart

avatar

Hozzászólások száma : 18
Join date : 2016. Oct. 01.
Tartózkodási hely : Kepler

TémanyitásTárgy: Re: A FŐÉPÜLET   Kedd Nov. 08, 2016 6:04 pm

Csak gyűlnek a népek és gyűlnek, de annyi, hogy hirtelen azt sem tudom, jó helyen vagyok-e. Ugyan tudomásom nem volt arról, hányan is készülünk a Marsra, de most így, sokadik blikkre rájövök, hogy nem vagyunk kevesen ahhoz képest, hogy alig tudunk valamit a küldetésről.
~Persze, mert beleugrasz minden szarba anélkül, hogy tájékozódnál. Ha ezt az utat választottad, hát járd is.~
Annyit tudunk, hogy valami konfliktus felszámolására vezényelnek el minket a következő bolygóra ismét. De hogy ez a felszámolás hogyan is fog kinézni, és egyáltalán, valóban felszámolás lesz-e, vagy csak állunk vérbe fagyva, próbálva megtartani egy kis szeletkét a területből, arról sejtésünk sincs. Vagy legalábbis nekem.
Illetve, ami még feltűnő, az az, hogy ahhoz képest, hogy minden ezredből tíz embert küldenek, kicsit mintha sokan lennénk.
~Bár a "változtatás jogát fenntartjuk" rizsa mindig benne van a pakliban.~
Ami leginkább piszkálja a csőrömet mind közül, az viszont az, hogy nem túlságosan látok ismerős pofikákat. Illetve, jelenleg csak egyet. Közelebb is húzódom hozzá. Elég nyúzottnak tűnik, de ezúttal ennek ellenére is úgy döntök, hogy szakítok a jól berögzült hagyományaimmal és társasági életet élek. Vagyis, megpróbálok.
-Egész jól nézel ki így, hogy nem vagy csupa kék meg piros mindenütt.
Igyekszem kicsit viccelődve visszautalni arra, hogy honnét is ismerhetjük egymást: én voltam történetesen az egyik, aki közreműködött a tetemhegyek alól kiásásában. Persze, mondhatnánk, hogy morbid dolog ezt a tényt így elhumorizálni. De ha bárki is megkérdezné, hogy miért is teszek így annak ellenére, hogy magam is enyhén kegyeletsértőnek ~így hívják ezt?~ tartom a szitut; nos, én töredelmesen bevallanám, hogy azért, mert totál jogosnak érzem. Most már túljutottunk azon a ponton, hogy véresen komolyan kelljen venni a dolgokat. Nem látom értelmét annak a fajta kesergésnek, amit páran tanúsítanak egy kicsivel amott. Ha minden egyes embert megsiratnánk, akit ott hagytunk a csatamezőn... Igazából rámenne egy hónap legalább, aminek a végére kiszáradásba pusztulnánk bele. Vagy ha abba nem is, becsavarodnánk.
-Mi vagyunk a hülyék, hogy nem pihentünk rá az előző nyomásra, vagy... Inkább a többiek, akik legközelebb is karmokkal néznek majd szembe?
A kérdés leginkább amolyan hangos gondolkodás, eszmefuttatás, de természetesen meghallgatnám a srác véleményét is a témában.

Hamarosan eljön az a pillanat is, amikor megjelenik valami magasabb pozícióban lévő személy. De hála a jó égnek, nem akar fél órás parasztvakítást tartani arról, hogy mi vár majd odaát, meg mit kell tennünk. Legalábbis egyelőre. Most megússzuk azzal, hogy követünk pár egyszerű utasítást, és elmondjuk a nevünket visszaigazolásként a névsorolvasásra.
Kicsit kisiskolásnak tartom a dolgot, de az mindenképp pozitívum, hogy legalább ezzel egy időben megkapjuk a beosztásunkat is.
-Samantha Flockhart.
Nyilatkozom én is a jelenlétemről, amint rám kerül a sor, aztán várom a továbbiakat, illetve azt figyelgetem, hátha látok még olyanokat, akikkel volt alkalmam már akár együtt harcolni is. Nem lenne az hátrány, ha lenne még egy-két olyan ember, akikről már eleve tudom, nagyjából mire számíthatok, mit várhatok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
A FŐÉPÜLET
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
CESM - Totális Háború :: JÁTÉKTÉR :: KEPLER :: ALFA-BÁZIS-
Ugrás: