KÖZPONTI KÓRHÁZ

Az itt szolgálatot teljesítő katonák és civilek minél minőségibb egészségügyi ellátására törekvő, modern berendezésekkel ellátott, több szintes létesítmény.

A kórház közelébe érve, kapott néhány kényelmetlen pillantást az emberektől. Egy katona, aki most tért vissza a frontról, néhol kékes vérfoltokkal, amik már rászáradtak zubbonyára és persze ott van az a roncsolt mechanikus bal kéz is. Leginkább ez vonzotta a tekinteteket. Persze volt körötte rengeteg más is. Gyalogosok kisebb nagyobb sérülésekkel a súlyosabbakat hordágyon cipelték ők elsőbbséget élveztek, gyakorlatilag mindenkivel szemben. Beérve a kórházba Maser célirányosan a BioMorph részlege felé indult. Egy átlagembert tekintve nem sérült meg, nem olyan értelemben, hogy elsősegélyre szorult volna. Nem vérzett, de rászorult némi javításra. Azonban ezt a fajtajavítást a CESM technikai részlege nem végezheti, hiszen a beültetéseket a BioMorph végezte és náluk kell rendbe tetetnie magát, még akkor is, ha a CSEM technikusai is meg tudnák oldani a problémát, bár ez most épp nem az a fajta.
Pár kérdés, néhány rövid válasz egy retina szkenn és már bent is volt a laborban.
Néhány újabb perc múlva már a székben ült és eltávolították a sérült végtagokat. Ball lábát térdnél bal karját válltól. Közben néhány diagnosztikát is lefuttattak ellenőriztek ezt, azt Maser testében, de végül is mindent rendben találtak ahhoz képest ahonnan, és amiképpen visszatért.
Egy technikus lépett be a szobába és levágott néhány orvosi dokumentumot Jaredtől jobbra lévő asztalra.
- Mi a szart kezdjek én ezzel? – Fakadt ki a technikus. – Elmegy az első küldetésére és így jön vissza. Csak a karok néhány százezret kóstáltak volt és most? Egy halom ócskavas az egész… Mi lesz legközelebb Maser? Darabokba kapjuk vissza? – Fordult Jared felé a technikus.
Maser felé fordította a tekintetét, de inkább nem szólalt meg. Más már régen válaszolt valami kellemetlent vagy ellentmondásosat, de nem Jared. Egyrészt, már nem érdekelte a dolog másrészt pedig tudatában volt a dologgal: Ő egy befektetés a cég részéről. Egy prototípus.
- Ahh… tipikus! Üveges tekintet megfélemlítés és a többi… Nyugodtan vágja a képembe, hogy mekkora szar alak vagyok! Nem zavar! – Tette hozzá a technikus Jared tekintetét elkapva.
- Csak hozzon rendbe! – Válaszolta Jared nyugodtan és visszatekintett maga elé.
- Aham… Kell néhány perc, amíg előszedjük a pótalkatrészeket! Tudja nem olcsó dolog a kibernetikus implant, se nem egyszerű összerakni! De ha ez rendszeres lesz magánál… hogy így jön vissza, Tonna szám kell rendelést leadnunk! – Válaszolt flegmán a technikus.
- Magát azért fizetik, hogy rendbe hozzon és nem azért, hogy tapló legyen. -  Válaszolta Maser hidegvérrel.
- Milyen igaz! – Kapta el a gondolatot a technikus. - A bunkóság ingyen van százados! -  Azzal felkapta az iratokat, majd újra átfutotta és kiment a teremből. Néhány perccel később visszajött néhány társával és az új implantokkal amiket rögtön fel is helyeztek Maserre, majd behangolták őket.
- Meg is van! – Szólalt meg újra, miután lefuttatott pár diagnosztikát a felderítő testében lévő rendszereken. – Akár az új! – Tette hozzá.
Jared végigmérte az újfent felhelyezett implantátumokat, de semmi különöset nem érzett. Épp olyan érzés volt mozgatni őket, mint a „régieket”. ~Ezt még meg kell szoknom. ~ Gondolta Maser majd felállt és a technikus felé köszönésképpen biccentett egyet, majd távozott.  Ideje lenne valamit ennie is ma, elvégre azóta, hogy újra erre a földdarabra tette a lábát, már csinált mindent amit egy katonának kell éppen csak enni nem futotta az ideje.